Ma van a boldogság világnapja. De számunkra nem emiatt kedves igazán március 20-a, hanem azért, mert ezen a napon ünnepli a születésnapját a Budaörsi Latinovits Színház súgója, Haselbach Ivett Gabriella! Boldog születésnapot kívánunk Neked, Ivett, legyen nagyon boldog a mai napod is!
Gondoltunk egyet, és úgy döntöttünk, hogy ennek apropóján elindítunk egy sorozatot, amelyben bemutatjuk színházunk dolgozóit. Azokat a lelkes, kreatív, tehetséges és okos színházszerető embereket, akik a háttérben nap mint nap azért dolgoznak, hogy létrejöhessenek, majd alkalomról alkalomra tökéletesre sikerüljenek az előadásaink.
Tartsanak velünk, és ismerjék meg a Budaörsi Latinovits Színház társulatát! Elsőként a születésnapos Haselbach Ivett Gabriellát, aki színházunk egyik súgója, emellett pedig egyre gyakrabban kap rendező-asszisztensi feladatokat is.
„Polonius és Guildenstern halotti lába is én vagyok” | INTERJÚ
– Mi volt az első munkád a Budaörsi Latinovits Színházban?
– 2024. január 1. óta vagyok a színház tagja. Előtte már pár hónappal volt lehetőségem részt venni súgóként a Böröndi Bence által rendezett Vacsora öt személyre című előadásban, de A vágy villamosa volt az első teljes munkafolyamatom a színházban. A mai napig azt tartom az „anyaelőadásomnak”.
– Most min dolgozol éppen?
– A Cyrano de Bergerac-ot próbáljuk a nagyszínpadon, Pelsőczy Réka rendezi. Ebben a próbafolyamatban vagyok jelen, mint súgó. Valamint emellett a SICC Production társulatban dolgozom asszisztens/mindenesként. Ott is mindig van mit csinálni, így nem unatkozom.
– Mi volt eddig a legjobb dolog itt, a színházban, ami történt veled?
– A 2024-es szilveszteri színészkoncert, aminek én voltam a rendezőasszisztense. Hatalmas bizalmat szavazott nekem a társulat és az alkotók azzal, hogy az asszisztensi feladatok mellett vokalistaként is részt vehettem a produkcióban. Az a munkafolyamat meghatározó részét képezi a színházi létezésemnek.
– Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
– A végtelen bizalmat. Azt, hogy félszavakból, mozdulatokból értjük egymást a színészekkel. Hogy rám merik bízni magukat, és azt mondhatom nekik, hogy minden rendben lesz. Hogy itt vagyok, és ha baj van, elkaplak. És ezáltal megtörténhet a varázslat a színpadon.
– Adódott-e már olyan rázós helyzet, amit végül sikerrel megoldottál?
– Igen, nem is egy, de elmesélem a legviccesebbet! Kis kulisszatitok, hogy a h.ml.t előadásban Polonius és Guildenstern halotti lába is én vagyok. Egy szekrénybe vagyok behajtogatva olyan szűk helyen, hogy a térdem a homlokomat érinti. Joggal merült fel a kérdés, hogy így hogyan lesz nálam a szövegkönyv. A megoldás az lett, hogy sehogy. Azt a két-három jelenetet megtanultam fejből, és végig mondom magamban a színészekkel. Imádom csinálni!
Fotó: Szabó Brigitta
