Először érkezett a Budaörsi Latinovits Színházba a Xi’an Yisu Színház társulata, akik a Kína-szerte ismert, és több díjjal kitüntetett Hui Minli művésznő által tartott workshoppal, valamint egy tradicionális operával várták a közönséget május 23. és 25. között. A szombaton és vasárnap este is teltházas, a Han-dinasztia korában játszódó Zhaojun utazása a Kínai Birodalom történetének egyik legismertebb női szereplője, Wang Zhaojun izgalmas életét mesélte el nekünk egy szemet és fület gyönyörködtető előadásban.
„Nagyon izgatottak vagyunk, mert történetünk során először látunk vendégül kínai társulatot. Igyekszünk a következő három napot kényelmessé és érdekessé tenni, valamint elmélyíteni a partneri és baráti kapcsolatot a két színház között” – mondta köszöntőjében Berzsenyi Bellaagh Ádám, a Budaörsi Latinovits Színház igazgatója május 23-án, majd a péntek délutáni program előtt meginvitálta a vendégművészeket egy rövid fogadásra.
Az első napon a társulat ingyenes workshoppal várta a keleti kultúra és színházművészet iránt érdeklődőket. Vezetőjük, a másnapi előadás címszerepét alakító Hui Minli először röviden ismertette a kínai színház alapjait, majd bemutatta azokat a típusfigurákat, amelyekkel egy tradicionális operában találkozhatnak a nézők.
A négy főtípussal kezdte – Sheng (férfi szerepek), Dan (női szerepek),Jing (festett arcú karakterek) és Chou (komikus, bohócszerep) –, amikből kibontakoznak a további altípusok.
Előbb a férfiak sorakoztak fel, a fiatal fiútól az arisztokratán át az agg bölcsig, hogy bemutassák a rájuk jellemző mozdulatokat, öltözéket és testtartást. Minli külön felhívta a figyelmet a lábbelikre, amelyek a figura pozícióját jelzik. A magas talpú cipő a személy magasabb rangját jelképezi, míg az alacsony talp közszolgára utal. Az arcfestés is fontos szerepet játszik, segítségével elkülönültek az olyan altípusok, mint az ördögi gonosztevő vagy a harcos.
Utánuk a nők következtek, akik tartást, eleganciát és légiességet sugároztak, ruhájuk színe pedig elárulta az aktuális élethelyzetüket és pozíciójukat. Ám amíg a férfiak látványos ugrásokkal és harcmozdulatokkal fokozták a színpadi hatást, a nők a jelmezükkel és különböző kellékekkel tették ezt. Külön érdekesség volt az egyik művész zhuǎn chòu jīn (cloth spinning) bemutatója, amelynek lényege, hogy a színész úgy pörgeti az ujján a textilt, hogy az kisimuljon. Ez a kínai operákban gyakran előforduló látványelem.
A workshop második felében Hui Minli maga is kilépett a moderátor szerepéből, és énekelt egy rövid operarészletet, megmutatva azt a különleges hangzásvilágot, ami a kínai operákra jellemző. Ekkor beszélt az öt-, illetve nyolckarakteres szerepkategóriákról, amelyek azt jelölik, hogy hányféle típus jelenik meg az adott darabban. Minli arra is kitért, hogy életkortól függően a fiatalokra és az idősekre is másféle mozgás jellemző.
Az igazgató szerette volna ezt a játékmódot még közelebb hozni a workshop résztvevőihez, ezért kínai mondatokat és kézmozdulatokat tanított nekik. A nagyjából másfél órás esemény végén a jelenlévőknek lehetőségük volt fotózkodni is a jelmezekbe öltözött színészekkel. Ez a közvetlenség aztán a következő két estén is jellemző volt: az előadások végén közös tánccal és szelfizéssel búcsúztak a művészek.
Pedig a Zhaojun utazása, amely szombaton és vasárnap is teltházas volt, komoly darab. A magyar és angol felirattal kísért előadás egy magányos nő történetébe enged betekintést, akit a béke jegyében hercegnőnek álcázva a hunokhoz küld a Han birodalom császára. Zhaojun fiatal lányként kíváncsian, de félve indul el az új világ felé. És bár idegenek számára a végtelen puszták, hamar beilleszkedik, saját fia mellé magához vesz egy árva gyereket, és hű feleségként szolgálja az uralkodót, Huhanyét. Ám amikor Huhanye meghal, minden megváltozik, Zhaojun pedig haza akar térni – ezt azonban megtagadják tőle. Ráadásul gyermekeit is megölik, a veszteség okozta fájdalomba pedig ő is majdnem belehal. A nőnek, miközben küzd saját érzéseivel, egy másik komoly teher is nyomja a vállát: meg kell akadályoznia, hogy a Han és a Hun nép között újra kitörjön a háború.
A számos helyszín- és évszakváltás ellenére a társulat minimális díszlettel és kellékkel mesélte el a történetet, a fontos pillanatokat jelző erős hanghatások pedig egy háromtagú zenekar segítségével szólaltak meg. Ezek a színpadi megoldások, valamint a kínai beszéd- és énekstílus ugyan gyökeresen más a Magyarországon megszokotthoz képest, a közönség azonban percekig tartó tapssal hálálta meg a játékot.
„Ez egy nagyon különleges előadás, nemcsak színházi jelenlétben, hanem kulturális és spirituális értelemben is” – mondta az első előadást követően Berzsenyi Bellaagh Ádám, majd hozzátette, hogy bár eltérő kultúrákról van szó, mégis könnyen kapcsolódunk Zhaojun történetéhez. Itt, Közép-Európában ugyanis évszázadok óta élnek egymás mellett a különböző népek, más-más szokásokkal, ennek ellenére mégis megtaláljuk egymással a találkozási pontokat.
