Folytatjuk társulati portrésorozatunkat. Gyereknap alkalmából ma színházunk drámainstruktorát, Debreceni Lucát mutatjuk be, aki munkája során rengeteg gyerkőccel találkozik a legkülönfélébb korosztályokból. Ismerjék meg Lucát, és járjanak hozzánk színházba gyerekkel is minél többet!
– Mióta dolgozol itt?
– 2020 őszén érkeztem a színházba.
– Mit csinálsz pontosan?
– Drámainstruktorként dolgozom, vagyis a színházi nevelési programjainkkal foglalkozom. Feldolgozó és ráhangoló foglalkozásokat tervezek és vezetek a hozzánk érkező csoportok részvételével.
– Mi volt az első feladatod itt a színházban?
– A 2020-21-es évad lehetőségeit meghatározta a járványhelyzet, elsőként egy hosszútávú csoporttal dolgoztam az év folyamán, végül úgy alakult, hogy az alkalmak nagyobb részében online. Egy kisebb középiskolás csoporttal találkoztunk szerda délutánonként. A következő évadban pöröghettek fel az események: átvettem az Apa, Anya, Fiú, Lány című tantermi előadásunk foglalkozásait, majd a tervezési periódus után elindultak a foglalkozások középiskolásoknak a Rekviem egy álomérthoz kapcsolódóan, míg az általános iskolásokkal az Emil és a detektívek, illetve A kis herceg kapcsán játszottunk és gondolkodtunk együtt egyre gyakrabban.
– Min dolgozol éppen?
– A következő évad elején mutatjuk be A láthatáron című ifjúsági előadásunkat, a fő feladatom ezekben a hetekben ehhez kapcsolódik: a próbákkal együtt alakul a feldolgozó foglalkozás is, amelyen az előadást követően vehetnek majd részt a felsős osztályok.
– Mi volt eddig a legjobb dolog, ami itt történt veled, mire emlékszel vissza a legszívesebben?
– Az osztály vesztese vendégjátékokhoz kapcsolódó közös utazásokra. Ezzel az előadással többek között jártunk Kisújfalun, Székesfehérváron, Ózdon, Ajkán, Balassagyarmaton és a Kaposvári Assitej Biennálén is. A színházi nevelési foglalkozás során pedig sok kiskamasszal volt lehetőségem együtt játszani az előadás középpontjában álló kirekesztés és bullying témáját feldolgozva. A helyszínekre való közös utazások pedig kicsit a kollégákkal is felidézik az osztálykirándulások hangulatát.
– Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
– Azokat a pillanatokat, amikor egy-egy foglalkozás során a résztvevők rácsodálkoznak a társukra, mert egy olyan arcát fedezik fel, amit a hétköznapokban nem feltétlenül ismernek.
– Mi a legnehezebb a munkádban?
– Néha a koránkelés. De a reggeli kakaójuk után egy csoport óvodással továbbmesélni Bó történetét A fiú, aki sosem aludt előadások másnapján valójában mindig kárpótol érte.
– Mi volt eddig a legrázósabb helyzeted itt, amit végül sikeresen megoldottál?
– A legnagyobb kihívás Bűn és bűnhődés próbafolyamata volt, amiben rendezőasszisztensként és drámainstruktorként is jelen voltam. Egyébként ez egy tantermi előadás, amivel azóta már több, mint húsz iskolában megfordultunk, gyakran olyan osztályoknál is, akik még nem találkoztak ilyen típusú színházzal. Nagyon izgalmas, ahogy a diákok saját kapcsolódásokat találnak ezzel a regényként többeket elrémisztő, de egyébként sok ponton róluk is szóló történettel.