William Shakespeare

Szentivánéji álom

Théseus, Oberon Ilyés Róbert
Hippolyta, Titánia Takács Katalin
Philostratus, Pukk Fekete Ádám m.v.
Lysander Fröhlich Kristóf
Demetrius Chován Gábor
Hermia Hartai Petra
Heléna Spolarics Andrea
Égeus Lugosi György m.v.
Böröndi Bence, színész Böröndi Bence
Bárnai Péter, rendező, Mustármag BÁRNAI PÉTER m.v.
Hajmási Péter, színész, Porszem Hajmási Péter m.v.
Laboda Kornél, dramaturg, Rózsabimbó Laboda Kornél m.v.
Szőts Orsi, asszisztens, Borsóvirág Szőts Orsi
Dióssi Gábor, színész, Pókháló Dióssi Gábor m.v.
Fiú rátkay ábel m.v. / MESTER MÁTÉ m.v.

fordító Nádasdy Ádám
dramaturg Komán Attila
díszlettervező Devich Botond
jelmeztervező Szakos Kriszta
világítás Sokorai Attila
zeneszerző Józsa Tamás
a rendező munkatársa Juhász Gabriella
súgó Szabó Brigitta
rendező Fehér Balázs Benő

 

bemutató 2021. december 18.

helyszín Színházterem

Az előadás hossza 170 perc 1 szünettel.

Hermia szerelmes Lysanderbe, Lysander kívánja Hermiát, Demetrius akarja Hermiát, Heléna szenved Demetrius miatt. Pukk összepipacsozza Lysandert és Demetriust, ezek ketten most már Helénát akarják. Heléna továbbra is szenved. Hermia féltékeny. Pukk egy manó. Titánia és Oberon tündérek. Titániát összepipacsozza Oberon, ezért Titánia szeretkezik egy szamárral. Nem lennék a helyükben.

E kies hazában mutass nekem

Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William

Ezt a Cseh-Bereményi szerzőpáros állította, ami igazán nem szép tőlük: egy ekkora döher klasszikust csak úgy leravaszozni, nahát… Viszont igaz, amit állítanak: Shakespeare, amellett, hogy nagy döher klasszikus, és avatott ismerője az emberi léleknek, valamint utóbbi legnemesebb megtestesülésének, a politikának, igenis, hogy ravasz volt, nem kevéssé – és talán épp a Szentivánéji álom a legravaszabb műve. Külön ravaszság, hogy a Szentivánéji, úgy tudja az irodalomtörténet (eme márványba vésett pletykagyűjtemény), megrendelésre született, egy házasság alkalmából, nászajándék gyanánt. Ehhez képest elég cifrákat állít a házasság intézményéről.

Meg az előzményéről, a szerelemről is: elmondja mindennek, leszedi róla a keresztvizet, elmebajnak – gyönyörű, de mégiscsak elmebajnak – állítja be, dilinek, ami kiűzi az emberfiát-, illetve lányát a normális emberek társadalmából, bekergeti az erdőbe, ahol aztán megnézheti magát, mintha csak görbe tükröt tartana elé az erdő. Olyan görbét, hogy szinte visszagörbül egyenesbe – hogy tisztán és világosan lássuk benne önmagunkat. Hogy milyenek vagyunk. Hogy legyünk akár tündérek, akár királyok akár tisztes polgárok, még a szerelem sem képes embert faragni belőlünk, és megszabadítani a csalás és az árulás stigmájától – és úgy biztosíthatjuk magunknak a nyugodt és békés házasságot, ha fegyverrel megyünk leánykérőbe; aztán megfosztjuk házastársunkat minden olyan örömétől, aki vagy ami nem mi vagyunk. Legyünk akár polgárok, akár királyok, akár tündérek – hisz mindnyájan emberek vagyunk.

Ezer szerencse, hogy vannak, akik sem ezek, sem azok, de még amazok sem: csak kérges kezű, kérges agyvelejű melósok, akik a maguk setesuta módján valahogy mégiscsak helyrepofozzák az erkölcsi és érzelmi világrendet; akik képesek felülemelkedni a hatalmi harcokon az eredmény – a színielőadás – érdekében; és megmutatni, hogy a szerelem, minden elmebaj-jellege ellenére, mégiscsak kiérdemli a jutalmát, legyen az halál – vagy taps az előadás végén.

aktuális előadások


április 29. hétfő, 19:00

jegyvásárlás

május 4. szombat, 19:00

jegyvásárlás

 

 

előadás

próbafotók

olvasópróba