Gigantikus méretű, ovális tárgyalóasztalon curlingeznek a katonák, a gyerekeit egyedül nevelő anya a kenyérárakra panaszkodik. A markotányosnő farmerkabátot hord és elektromos triciklivel jár, a tábori szajha pedig vérbeli aranyásó. Zsótér Sándor negyedik alkalommal rendezte meg Bertolt Brecht egyik legismertebb színdarabját. A Kurázsi és gyerekei bemutatóját február 18-án tartották a Budaörsi Latinovits Színházban Spolarics Andreával a címszerepben, valamint Nagy Katica, Sas Zoltán, Juhász Vince, Páder Petra, Fröhlich Kristóf és Böröndi Bence szereplésével.
A Kurázsi és gyerekei természetes életközege a háború. Olyan régen tart, és annyira nem látható a vége. Kurázsi markotányosnő, mozgó árus, többnyire valamelyik sereghez csapódik. Tudja, hogy a háború nem a kisemberekért folyik, hanem pénzért, hatalomért, területekért, de nincs vele problémája. Ki akarja harapni belőle a maga kis hasznát és túlélni. Hétköznapi ember. A háború hétköznapjaié. Van három gyereke. Dolgozik értük. Szereti őket – jól-rosszul, mint a legtöbb legjobb szándékú anya. Azt hiszi, megvédheti őket, túljárhat az élet, a háború eszén. De a tapasztalatait, alkalmazkodó tehetségét nem tudhatja átadni nekik. Teszik, amit a maguk feje, gyomra, szíve diktál. Meg a háború. És az Kurázsit és gyerekeit, folyamatosan választás elé kényszeríti. De a választási lehetőségek nem valóságosak. „Isten dönt, nem te” – mondja A nagy kapitulációról szóló dal. De nem, a háború dönt, azok, akiknek az érdeke.
Bertolt Brecht 1939-ben fejezte be a 30 éves háború idején játszódó darabot. A II. világháború előestéjén. Most megint háború van. A szomszédunkban. Hány Kurázsi, hány gyerek veszít rajta?
A Kurázsi mama és gyermekeit sokan a 20. század egyik legnagyobb drámájának, mások minden idők legnagyobb háborúellenes drámájának tekintik. Bertolt Brecht, a huszadik századi dráma megújítója 1938-ban, skandináviai emigrációja idején, abban az időben kezdte el írni a 17. század első felében játszódó darabot, amikor Hitler hatalomra kerülésekor neki is el kellett menekülnie a náci Németországból, majd közvetlenül a második világháború kitörése előtt fejezte be. De miért, mitől olyan fontos és izgalmas, legfőképpen pedig szemtelenül aktuális és szereplői tragikus sorsa ellenére mégis hihetetlenül humoros ma is ez a több, mint nyolcvan éve született szöveg?
„A Kurázsi arról szól, hogy a háborúnak nincs vége. Egyik olyan, mint a másik. Szerencse, hogy több mint 70 éve itt nincs háború. De mindenütt másutt van. Kis szünetekkel. Az élet is háború. Más, de háború, kockázatvállalás, túlélés, békés szünetekkel. A szomszédunkban zajló háború azonban arra figyelmeztetett, hogy szabaduljak meg a szorongástól, hogy mit és hogyan várnak el tőlem. A darab politikai költészet, vers a háborúban élőkről, és azokról, akik haszonélvezői annak, de nem protest szöveg. Magáért áll helyt. Nem tehetek úgy, mintha nem tudnék a szomszédban dúló háborúról, de nem használhatom a szöveget csak az ezellen való tiltakozásra.” – árulta el Zsótér Sándor a készülő előadásról nem sokkal a bemutató előtt, kitérve arra is, miért éppen a Kurázsira ismét a választása ismét.
„Először jókedvemben, másodszor kőszínházban, harmadszor erre esett a választás, negyedszer is erre esett. Berzsenyi Bellaagh Ádám, a Budaörsi Latinovits Színház igazgatója vágyott rá. Spolarics Andreának hoztam darabot, de Ádám ezt akarta. A háború kitörése előtt javasolta. Aztán még inkább kapálóztam ellene. Begyulladtam, hogy elvárnak tőlem valamit, amit nem tudok teljesíteni. Hogy másoljam át a darabot a jelen helyzetre? Amire képtelen vagyok. Se tudásom, se képességem hozzá. A darab úgy univerzális, hogy konkrét, de nem úgy konkrét, hogy egy jelenleg dúló háború képe legyen csak.”
„Általában elmondható, hogy nekünk közönséges embereknek győzelem és vereség egyformán sokba kerül. A legjobb, ha a politika egyhelyben áll. Egyél!” – mondja Kurázsi a fiának. Adhatna-e ennél jobb tanácsot a gyerekének bárki, legyen bár béke vagy éppen háború? Különben is, „mi lesz a lyukból, ha megeszik a sajtot?”
Kurázsi és gyerekei a Budaörsi Latinovits Színházban Zsótér Sándor rendezésében, Spolarics Andreával a főszerepben.