Nagy sikerrel mutattuk be október 10-én a Bereményi Géza önéletrajzi regényéből készült Magyar Copperfieldet. A Máté Gábor rendezésében látható előadás premierjén maga a szerző is jelen volt, és meghatódva köszönte meg a szeretetteljes fogadtatást.
A Magyar Copperfield az önéletrajzi visszaemlékezésen túl egyfajta korrajz is az ’50-es és ’60-as évek Magyarországáról: miközben megelevenedik a közösségi találkozások fontos helyszíne, a mozi, a széksorok között járó szereplőkön keresztül látni véljük a Teleki teret, a piacosokat, a nagyszülők szobakonyhás lakását, az iskolai életet, az 1956-os forradalom eseményeit, vagy éppen a sötét pincehelyiség félelmetes, nyirkos valóságát.
Miközben a történelmi események szépen lassan beszivárognak a civilek hétköznapjaiba, és folyamatos változásra késztetik őket, egy Teleki téri lakásban a gyermek Bereményi Géza keresi önmagát, a saját identitását. Életének első szakasza ugyanis arról szól, hogy meg kell felelnie a családja és a környezete felé egy idealizált képnek. A családtagok és ismerősök ugyanis mind tudni vélik, milyen gyereknek kellene lennie, és miközben ezt folyamatosan számonkérik rajta, nem veszik észre, hogy milyen is ő valójában.
Sikereire elismerés helyett gyanakvás a válasz, a hibáit pedig keményen büntetik. Bereményi Géza felnőttként számos művében feldolgozta már ezeket az emlékeket, története az általa rendezett Eldorádó című filmből is ismerős lehet.
A Magyar Copperfield színpadi változatát Németh Nikolett dramaturg készítette, aki igyekezett kiemelni a regény legfontosabb elemeit, és megmutatni Bereményi Géza fiatalkorának meghatározó állomásait és szereplőit. Nem a teljes mű került színre: a darab a szerző életének első 15 évébe enged betekintést. Az alkotók egy olyan eseményt választottak lezárásnak, amely utána meghatározta Géza további életét, és amely – ahogyan a szerző fogalmazott – elindította őt egy szabadabb élet felé, amelyet most is él. A korszak megidézéséhez Khell Zsolt tervezett mozi-díszletet, Szűcs Edit a 20. század második feléhez illő jelmezeket, a hatást pedig Monori András zenéje és Sokorai Attila világítástervei teszik teljessé.
Az október 10-i bemutatót követő, percekig tartó vastaps után Berzsenyi Bellaagh Ádám, a Budaörsi Latinovits Színház igazgatója a színház előterében köszöntötte az alkotókat és az előadás szereplőit, a Gézát játszó Juhász Vince mellett Takács Katalint, Kaszás Gergőt, Bohoczki Sárát, Ilyés Róbertet, Fröhlich Kristófot, Chován Gábort, Böröndi Bencét, Sas Zoltánt és Hartai Petrát.
„Én 1986-ban születtem Stockholmban, nagyon messze a Teleki tértől, de amikor olvastam a Magyar Copperfieldet, hihetetlen volt számomra, hogy minden oldalon találkoztam valamivel, amit ismerek, ami megszólít” – mondta, majd kiemelte, mennyire fantasztikusnak tartja Bereményi Géza életét. „Kedves budaörsi társulat! Ahogy néztelek titeket, azt láttam és éreztem a nézőtérről, hogy nektek is közötök van ezekhez a figurákhoz, élő emberek és élő pillanatok jönnek létre” – mondta.
Berzsenyi Bellaagh Ádám után Máté Gábor, az előadás rendezője vette át a szót, aki szorosan kötődik a regényhez, hiszen az abból készült hangoskönyv az ő nevéhez fűződik.
„Nagyon nagy dolognak tartom, hogy Bereményi Géza megengedte, hogy dolgozzunk a szövegén, hiszen túl mindenen ez nem egy fikció, hanem a saját életét tette le az asztalra” – kezdte beszédét Máté Gábor, majd megköszönte a színháznak a lehetőséget, az alkotóknak pedig a közös munkát.
„Velem azóta is forog a forgóajtó! Már a főpróbán láttam, hogy nagyon jó előadás született. Azt szeretném mondani, hogy köszönöm!” – fordult maga Bereményi Géza az alkotókhoz és a közönséghez meghatott beszédében.