Ma van a fény világnapja. Nem is találhatnánk ennél jobb apropót arra, hogy társulati portrésorozatunkat folytatva bemutassuk Önöknek színházunk azon tagját, akinek a fő munkaeszköze a fény. Azt a szívvel-lélekkel dolgozó munkatársunkat, aki mindent tud a lámpákról, a különféle színpad- és fénytechnikai eszközökről és rendszerekről, na meg arról, hogyan lehet világítással életre kelteni a színpadot, és fénnyel szőni történeteket. Ismerjék meg Sziebert Sebestyént, a Budaörsi Latinovits Színház világítástár-vezetőjét! | INTERJÚ
– Mióta dolgozol a Budaörsi Latinovits Színházban?
– 2022 szeptemberében jöttem ide részmunkaidőben, aztán szép lassan ez a színház lett a fő elfoglaltságom.
– Mit csinálsz pontosan?
– Világítástár-vezető vagyok.
– Mi volt az első munkád itt a színházban?
– Az első munkám, amit itteninek mondanék, nem is itt, helyben volt, hanem a Városmajori Szabadtéri Színpadon. 2022 nyarán a Szemle versenyprogramjában szerepelt a Szentivánéji álom. Egy kollégám szólt, hogy be lehet ugrani, gondoltam jó tapasztalat lesz, de nem gondoltam volna, hogy ennyire élvezem majd.
– Min dolgozol éppen?
– Na ez az, amiről most a legszívesebben beszélnék, de éppen ez az, amiről nem fogok. Legyen elég annyi, hogy jelenleg izgalmas ötletekkel kísérletezünk, amiket a szeptemberi bemutatónkhoz, A láthatáron című előadásunkhoz szeretnénk majd megcsinálni. Közben nyakunkon a nyár, a következő évadra is izgatottan készülünk, és június közepéig az előadásaink is mennek – ma este például a Katona József Színházban vendégszereplünk a Beszélnünk kell Kevinről című előadásunkkal.
– Mi volt eddig a legjobb dolog, ami itt történt veled, mire emlékszel vissza a legszívesebben?
– Számomra a főpróbahetek a legérdekesebb időszakok az évadban. Nagyon érdekes, ahogy összeáll egy előadás világítása, és a munkafény helyett egy szépen megvilágított színpad és játék születik. Nagyon jó stábbal, komoly szakemberekkel dolgozhatok itt együtt, jó részt venni ezekben a munkákban. Idén tavasszal lehetőséget kaptam A fiú, aki sosem aludt című előadás világításának a megtervezésére a Városi Ifjúsági Klubban. Minden percét élvezettel a munkának, nagyon nagy örömmel csináltam, ezúton is köszönöm mindenkinek a bizalmat!
– Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
– Jó kis csapat dolgozik ebben a színházban. Amúgy is jó ide bejönni, színesek a mindennapok, amikben menő lámpákkal, menő eszközökkel csinálhatok menő dolgokat. Mellette mindig van valami izgalmas projekt, aminek a technikai és kreatív részén lehet gondolkodni.
– Mi a legnehezebb a munkádban?
– Az, hogy csak 24 óra van egy napban. Néha jó lenne egy kis extra idő még.
– Mi volt eddig a legrázósabb helyzeted itt, amit végül sikeresen megoldottál?
– Nem tudnék kiemelni egyetlen rázós helyzetet, mert mindig vannak izgalmas, váratlan szituációk, de eddig talán mindent sikerült megoldanunk. Ez csapatmunka, ahol mindenki azon van, hogy a dolgok működjenek. Ha valami beüt, együtt reagálunk, és közösen hozzuk rendbe. Ez nagyon jó dolog, olyasmi, amit érdemes kiemelni.
Fotó: Borovi Dániel