Május 12-én utoljára látható a Budaörsi Latinovits Színházban Hegymegi Máté rendezése, a Karoline és Kasimir, amely Ödön von Horváth klasszikusa nyomán igyekszik rávilágítani a fiatalok problémáira. A címszereplők kapcsolati válságán keresztül az előadás olyan fontos, kibeszéletlen kérdésekre keresi a választ, mint az egzisztenciális válság és annak hatásai vagy a női-férfi szerepek változása.
A Budaörsi Latinovits Színház 2024 októberében mutatta be Ödön von Horváth drámáját, a Karoline és Kasimirt, melyet az évad során mintegy 1400 ember látott. A darab a fiatalok útkeresésén keresztül igyekszik görbe tükröt tartani a társadalomnak.
Egy fesztivál forgatagában két fiatal párkapcsolati válsága bontakozik ki, akiket egyetlen cél vezérel: hogy boldogok legyenek. Ám a boldogságról és jóllétről alkotott fogalmaik merőben eltérnek, ezért elsodródnak egymás mellől, útjuk során pedig más emberek társaságában keresik a boldogulás kulcsát.
A folyamatot szinte kívülről nézi végig a Kikiáltó (játssza Takács Katalin), akinek a szerepéből adódóan egy furcsa kint- és bentlévőséget kell megjelenítenie az előadásban.
„Amikor Mátéval (Hegymegi Máté, a rendező – a szerk.) a szerepemről beszélgettünk, úgy fogalmazott, hogy a Kikiáltó ad keretet az egész történetnek, és olyan, mintha egy laboratóriumban vizsgálná a szereplők érzelmeit, feszültségeit, ide-oda csapódásukat” – mesélt a próbaidőszak alatt a feladatáról a színésznő, aki kifejezetten élvezi, hogy egy filozófus, Yuval Noah Harari gondolatai mentén reagál a cselekményre és a felmerülő válsághelyzetekre.
„Az egzisztenciális szorongások a mi világunkat is jellemzik, de érdekes kérdés, hogy egy férfi mitől érzi magát potensnek a mai világunkban. Mintha a régi szorongások megmaradtak volna, amelyek amiatt alakulnak ki, hogy egyedül kellett eltartani a családot” – mondta a Karolinét alakító Hartai Petra, arra reflektálva, hogy ez a közel százéves mű akár ma is játszódhatna.
Hegymegi Máté, aki első alkalommal rendezett a Budaörsi Latinovits Színházban, egy „színház a színházban” helyzetet álmodott a színpadra, amelyben Antal Csaba monumentális Zeppelin-díszletének is nagy jelentősége van. Ez ugyanis amellett, hogy kiválóan alkalmas a szereplők közötti viszonyok és hierarchia megmutatására és erősítésére, egyben Karoline vágyálmát is megjeleníti.
A történetet élő zenei betétek és hangaláfestések teszik teljessé, melyek a Torzszülöttek zenekar közreműködésével valósulnak meg az előadásban.
Bár a Karoline és Kasimir komoly témákat feszeget, és sokszor önvizsgálatra készteti a nézőt, nem akar megbotránkoztatni vagy hatásvadász eszközökkel hatni a nézőkre:
„Szerencsére Hegymegi darabjában a látványos külsőségek egyáltalán nem öncélúak, és a segítségükkel csak ügyesen aláhúzza a Karoline és Kasimir kissé kiábrándító mondanivalóját. Azt, hogy egy realista hosszú távon képtelen együtt élni egy álmodozóval, mert le akarja törni annak szárnyait, egy álmodozó pedig örökre gúzsba kötve fogja érezni magát egy realista oldalán” – írta Tóth Csaba a kritikájában.
A május 12-i utolsó Karoline és Kasimirre jegyek itt válthatók!