„Mi mással foglalkozna a színház vagy a művészet, mint az élettel, aminek a politika is része?” – Lakner Zoltán volt a vendégünk a legutóbbi A RÉPAKIRÁLY-t követő közönségtalálkozón. A politológusnak nagyon tetszett az előadás, találó megállapítása szerint „A RÉPAKIRÁLY Az ember tragédiája operettben”. Kovalik Balázs második budaörsi rendezése márciusban két alkalommal is látható.
2025 októberében mutatta be a Budaörsi Latinovits Színház az Offenbach szatirikus operettjéből készült A RÉPAKIRÁLY-t. Kovalik Balázs rendező Ari-Nagy Barbara dramaturggal, Závada Péter műfordítóval és Furák Péter zeneszerzővel egy olyan előadást álmodott színpadra, amely, megtartva az operettek formavilágát és az eredeti mű vázát, tükröt tart a mai magyar társadalomnak. Az előadás kihívásairól és üzenetéről Németh Nikolett, a színház dramaturgja beszélgetett a színészekkel, valamint Lakner Zoltán politológussal a legutóbbi előadást követően.
Az alapvetően prózai színházként működő Budaörsi Latinovits Színház a 2025/2026-os évadban komoly feladatot vállalt magára, amikor operettet tűzött műsorára, ráadásul a darabban szereplő művészek más-más háttérrel érkeztek a produkcióba. A XXIV. Fridolint játszó Sas Zoltán például zenés színész osztályban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és – mint elárulta – különösen kedves volt számára a munka, ugyanis Szaplonczay Máriával, Gellért Dorottyával és Kerek Dáviddal osztálytársak voltak, sőt: örömmel fedezte fel prózai irányból érkező kollégái zenei érzékét is.
„Tavaly csináltunk egy szilveszteri színészkoncertet, ezért tudtam, hogy az egész társulat nagyon muzikális, bátran belevághatunk ebbe a munkába. Ez egy különösen nehéz zenei anyag, ezért büszke vagyok a kollégáimra, hogy ilyen szinten meg tudtak felelni a kihívásoknak, és jól érzik magukat a szerepeikben” – mondta a színész, majd a logisztikai kihívásokra is kitért: „Volt, hogy egyszerre hat helyen folyt a próba, a folyosótól a díszletraktárig, szinte átláthatatlanul hosszúak voltak a napi próbatáblák” – jegyezte meg viccesen.
Szőts Orsi bábszínész „háttérrel” formálta Kunigunda hercegnőt, az előadás női főszerepét. Mint elmondta, a kezdetekkor leginkább a koreográfiától tartott. Félelme azonban alaptalannak bizonyult, ugyanis Bodor Johanna koreográfus a szereplők kvalitásait figyelembe véve alkotta meg a mozgásokat. „A társulatban olyan erős az összetartás és a szeretet, hogy az ember nagyon hamar feloldódik a próbák közben, és ez az oldottság magával hozza a játékörömöt is. Kovalik Balázzsal, Furák Péterrel és Grósz Zsuzsival addig gyúrtuk a dalokat, amíg a torkunkban nem volt az anyag. A RÉPAKIRÁLY próbafolyamata nagyon rólunk szólt” – mondta a színésznő.
Bognár Anna is a csapatmunkát emelte ki a beszélgetésen, illetve korábbi tanára, Greifenstein János hatását. A színész-rendező nagy hatással volt Juhász Vincére is, aki szerint a tanárától kapott tudás rendkívül hasznos volt ennél az előadásnál.
A RÉPAKIRÁLY-ba számos aktuálpolitikai utalás bekerült, a jelenidejűség miatt pedig az előadás folyamatosan formálódik a bemutatót követően is. Már a próbafolyamat is eltért a megszokottól, ugyanis ezúttal – más zenés daraboktól eltérően – a dalokat a prózával együtt sajátították el a színészek.
Mint elárulták a színészek, ez a nagyon erős reflexió a jelenre egyben azt is eredményezi, hogy bizonyos mondatok, melyek néhány hónappal korábban még éppen azzal váltak humorossá, hogy egy közelmúltbeli eseményre reagáltak, mára kissé „megkoptak”, ezért szükség van arra, hogy időről időre új gondolatok, gegek kerüljenek bele az egyes jelenetekbe.
Ha ennyire a jelenre reflektál egy előadás, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy mi A RÉPAKIRÁLY üzenete. Spolarics Andrea szerint a bátorság és szabadság. „Ez a darab számomra leginkább arról szól, hogy bátran meg tudjuk fogalmazni, mit is jelent számunkra a szabadság, illetve arról, hogy milyen bátornak kell lennünk ahhoz, hogy meg merjük ezt tenni” – mondta a színésznő, hozzátéve, hogy „az egész darab mozgatórugója a humor”.
Gondolatmenetéhez csatlakozott Böröndi Bence is, aki szerint ez az előadás egyfajta feldolgozása annak a nyomasztó közéletnek, amely körülvesz minket. Szőts Orsi szerint pedig mindenkinek saját magának kell megtalálni, hogy mit jelent számára a szabadság, és ebben rengeteget segíthet egy olyan előadás, amely másképp mutat rá dolgokra.
Lakner Zoltán politológusként másféle szemszögből is vizsgálta a színpadi jeleneteket. „Mi mással foglalkozna a színház vagy a művészet, mint az élettel, aminek a politika is része?” – tette fel a kérdést, majd a politika és a társadalom kölcsönös egymásra hatásáról is beszélt. „A RÉPAKIRÁLY valójában Az ember tragédiája, csak operettben” – mondta, párhuzamba állítva a darab által kínált rendszer-alternatívákat Madách Imre színeivel, kitérve arra is, hogy „demokrácia akkor van, ha csináljuk”.
A RÉPAKIRÁLY legközelebb március 17-én, majd 31-én látható a Budaörsi Latinovits Színházban.Jegyvásárlás itt!
Fotók: Borovi Dániel