A Kurázsi és gyerekei után Pedro Almodóvar klasszikusából készített előadást Zsótér Sándor a Budaörsi Latinovits Színházban. A december 20-án bemutatott Mindent anyámról visszaidézi az 1999-es film világát, de szándékosan el is távolodik tőle: sajátos miliőben élednek újjá az ismert szereplők.
A többfunkciójú térben egymásba csúsznak az idősíkok, Ambrus Mária díszletében mintha a múltból lépnének ki a figurák, és egy pillanatra kimerevedne az idő. A kórház steril teréből pillanatok alatt lesz eső áztatta utcasarok, színházi öltöző vagy éppen egy ház tágas fogadótere. Sőt, még arra is van lehetőség, hogy hirtelen egy másik városban találjuk magunkat. A kavalkádban azonban érthetően és tisztán rajzolódik ki a történet: Manuela (Spolarics Andrea) egy autóbalesetben elveszíti a fiát, és miután döntést kell hoznia arról, hogy felajánlja-e Esteban (Juhász Vince) szerveit mások megmentéséért, Barcelonába utazik, hogy megtalálja a fiú apját.
Útját keresztezik múltjának fontosabb alakjai, de új ismeretségekre is szert tesz. Számot kell vetnie korábbi és jelenlegi tetteinek következményeivel, miközben megtapasztalja a tiszta szeretet erejét. A rendezés egy fontos dramaturgiai fordulattal is él: a történet elmesélését Estebanra bízza.
A fiú egy másik tér-idősíkból tér vissza, hogy választ kaphasson arra, ami régóta foglalkoztatja: ki lehet az édesapja, és vajon mi történt a születése előtt, amit édesanyja el szeretne titkolni előle. Csupán egy fotóba kapaszkodhat, amit valaki félbetépett.
„Egy-két éve a kezembe akadt egy cipősdoboz, amikor kerestem valamit a szüleim szobájában, az ő húszas-harmincas éveikben készül fotók voltak benne. Imádtam nézegetni őket, párat el is hoztam tőlük. Esteban is hasonlóan talál rá egy félbetépett fotóra az édesanyjáról, én pedig a saját emlékeimen keresztül igyekszem újraélni az akkori érzéseket, és próbálok belegondolni, hogy milyen lehet egy ilyen titokkal együttélni, és kutatni az igazságot” – mesélte egy interjúban néhány nappal a bemutató előtt Juhász Vince. Spolarics Andrea pedig ugyanitt a színpadi figurákról beszélt:
„Egy karakter megformálásánál mindig meg kell találnom azokat a pontokat, amik a saját világomban is egyeznek. Ez a darab elég sok mindenben találkozik az életemmel, ezért eléggé megbolygatott Manuela szerepe” – árulta el az előadás címszereplője.
Az előadás szimbólumot szimbólumra halmoz. Zsótér Sándor Picasso munkásságát is bevonva erősít rá a darab fő témáira, az anyaság, a kapcsolatok, a szeretet, a halál, az elengedés és az újrakezdés motívumaira. Nem véletlenül jelennek meg a korai „kék-korszak” jellegzetes alakjai, amelyek közül egyet Rosa (Petrik Andrea), a haldokló fiatal lány anyja (Szőts Orsi) is megfest – szintén szimbolikus módon egy tükörre. Emellett Picassón keresztül a spanyol identitás is tükröződik a képek által.
A rengeteg jelentésréteg mellett azonban a Mindent anyámról elsősorban olyan fontos témákról beszél, mint az anya-fiú kapcsolat, a szexualitás megélése, valamint saját identitásunk megtalálása és kibontakozása.
Az előadás főszerepében Spolarics Andrea látható, partnerei Juhász Vince, Bohoczki Sára, Takács Katalin, Fila Balázs, Petrik Andrea, Szőts Orsi, Kiss Nikolett, Sas Zoltán és Rákos Olivér.
