Nagysikerű új előadásunkkal zárjuk az évet, december 31-én este Offenbach társadalomkritikával és humorral átitatott operettjét, A RÉPAKIRÁLY-t tűzzük műsorra. 2025/26-os évadunk első nagyszínpadi bemutatóját már a premieren ováció és vastaps fogadta, Kovalik Balázs rendezése pedig azóta is nagy népszerűségnek örvend. Az év utolsó estéjén nálunk a zöldségek és gyümölcsök, képregényhősök és politikusok, cinkos összekacsintások és fülbemászó dallamok, na meg a sok-sok humor mellé egy pohár pezsgőt is kapnak a nézők.
Jegyvásárlás itt!
A Budaörsi Latinovits Színház fennállásának eddigi legnagyobb volumenű előadását állította színpadra idén ősszel. Jacques Offenbach 1872-ben bemutatott művét, a Le roi Carotte című operettet Kovalik Balázs rendező Ari-Nagy Barbara dramaturggal, Závada Péter dalszövegíróval és Furák Péter zenei vezetővel dolgozta át. Az alkotók a mai viszonyokra ültették át A Répakirályt, jelentősen átformálva az eredeti szöveget, így hozva közelebb a darab groteszk világát a mai kor emberének. Az eredmény egy a társadalmi visszásságokat és a mindenkori politikai elit gyarlóságait éles kritikával illető, a közélet abszurdba hajló jelenségeire fergeteges humorral reflektáló, és megannyi izgalmas és váratlan kulturális utalással játszó „kortárs operett” lett.
„Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.” – írta az előadásról Turbuly Lilla, a Magyar Narancs kritikusa, ezekkel a sorokkal zárva elemzését: „Operett, szatíra, abszurd mese. Kovalik Balázs rendezése fokozatosan fogadtatja el a nézővel, hogy itt mindent lehet. A bravúr, hogy egy idő után ezt el is hisszük, és ebből a műfaji és stiláris sokféleségből nem valamiféle zavaros keverék, hanem magával ragadó, életteli előadás születik. Ha így is lehet, akkor ne mondja senki, hogy az operettnek befellegzett.”
A közel 150 éves mű ráadásul bizonyos értelemben véve magyarországi ősbemutató, hiszen a nézők korábban még sosem hallhatták magyarul. Az elkészült magyar változat mind szövegében, mind vizuális megvalósításban elrugaszkodik az offenbachi világtól, kihasználva a műfaj azon tulajdonságát, hogy bátran nagyítja fel a különböző társadalmi jelenségeket, az alkotók ugyanakkor arra törekedtek, hogy minden aktualizálás ellenére az alaptörténethez hűek maradjanak.
Az alapszituáció szerint XXIV. Fridolint (Sas Zoltán) a kabinet nem tartja túl jó uralkodónak, mert például kultúrára, de főleg saját kedvteléseire szórja a pénzt, törvényszerű tehát, hogy megbuktassák. A helyére egy igazi gyökér, egy sárgarépa (Mertz Tibor) ül, akit – bár egyértelmű, hogy alkalmatlan a feladatára – valamilyen érthetetlen okból isteníteni kezd a nép. A Répakirály élvezi az életet Kunigunda hercegnő (Szőts Orsi) társaságában, a korábbi uralkodó pedig két kísérőjével menekülni kényszerül. Robin (Juhász Vince) és a fiúnak öltözött Rosé (Szaplonczay Mária) őrült kalandokba keverednek, de ahogyan egy operettől elvárható, a végén minden jóra fordul. Vagy mégsem?
„A RÉPAKIRÁLY története végtelenül abszurd, de mint minden jó abszurd mű, pont ezáltal sokkal többet és sokkal direktebb módon mond rólunk, mint realisztikusabb megközelítés esetén tehetné. (…) Érdemes minél előbb megnézni az előadást!” – írta az előadásról már a bemutató másnapján Kondor Kata, a Fidelio kritikusa.
Az elfonnyadt Répakirály, az öntudatára ébredő Fridolin és minden hű és kevésbé hű alattvaló egy pezsgős koccintással egybekötött, rendhagyó szilveszteri előadásra hívja a közönséget december 31-én este.
A Répakirály címszerepében Mertz Tibort láthatják a nézők, partnerei pedig Sas Zoltán, Böröndi Bence, Szaplonczay Mária, Juhász Vince, Szőts Orsi, Spolarics Andrea, Fröhlich Kristóf, Bregyán Péter, Bohoczki Sára, Chován Gábor, Ilyés Róbert, Bognár Anna, Gellért Dorottya és Kerek Dávid.
Fotók: Borovi Dániel