„Az előadásban játszó színészek majdnem mindegyikének fontos állomás volt Az ördög próbája. Sok munkánk és sok örömünk van ebben a produkcióban, egy remek út, egy szerencsés szakmai fejlődés kezdete volt mindannyiunk számára.” – Berekméri Katalin színésznővel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának sikerelőadásáról, Az ördög próbájáról beszélgettünk budaörsi vendégszereplése kapcsán. Az ördög próbáját két alkalommal, május 4-én és 5-én este teltház előtt játssza az erdélyi társulat a Budaörsi Latinovits Színházban a 10. Színházi Olimpia keretében.
– Milyen élmények, művészi célok mentén született Az ördög próbája 2014-ben?
Az ördög próbája Radu Afrim első előadása volt a marosvásárhelyi magyar társulattal, ezzel a munkával vette kezdetét egy nagyon produktív, rendkívül értékes találkozássorozat, amely során olyan előadások születtek, mint A nyugalom, a Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan, a Részegek és a Grand Hotel Retromadár. Ma Radu Afrim házirendezőnek számít a Tompa Miklós Társulatban, Az ördög próbája azonban még az ismerkedésről, egymás szakmai kóstolgatásáról szólt, illetve arról, hogy rendező és színész, rendező és társulat hogyan képes hatni egymásra. A rendezői alapötletből indultunk ki az előadás felépítése során, vagyis adott volt a szituáció: egy vidéki újgazdag férfi hétéves kisfiát sajátos díszelőadással készül megajándékozni születésnapján. Ettől a mozzanattól kezdve a munkafolyamat során bármilyen ötlettel előállhatott a színész, amely bravúrra adhatott lehetőséget, vagy humoros lehetett a néző számára. A rendező irányításával gyakorlatilag a teljes előadást ebben a szellemben, a kollektív alkotás mentén raktuk össze.
– Mit jelent az Ön és társulata számára Radu Afrimmal együtt dolgozni?
Radu Afrim nem a kényelmes, színészsimogató rendező. Rendkívül igényes, a játszót kíméletlenül kitaszítja a komfortzónájából, megdolgoztatja, sok házi feladatot ad neki, sokat kér tőle, azonban nagyon sokat is ad a színésznek: szituációba helyezi, sőt, hajlandó a színpadi szituációt addig változtatni, amíg az jól áll a játszónak, könnyedén futja ez a kreativitásából. Kivételes érzékkel, nagyon biztos kézzel vezeti a színészt, aki vakon rábízhatja magát. Radu Afrim valójában egy iskola: egyértelműen színészcentrikus rendező, akinek a keze alatt egyedi fejlődésen mehet keresztül a színész. A játszó megvalósításainak ugyanakkor nagyon tud örülni, nagyokat szórakozik, és még nagyobbakat szórakoztat a próbákon. Mi sokat kínlódtunk és nevettünk együtt Az ördög próbája munkafolyamat alatt (is).
– Az előadás rögtön nagy közönség- és kritikai sikert aratott. Több komoly szakmai díjat nyert és a nézők is nagyon szerették, hosszú évekig ment teltházzal az előadás. Hogy látja, minek köszönheti a sikerét ez a konvenciókat felrúgó, a klasszikus színházhoz szokott nézőket és kritikusokat is meghökkentő, ha úgy tetszik, megosztó előadás?
– Alapvetően a színészi játékosságra és a humorra épülő előadás Az ördög próbája. Mindkettő olyan színházi összetevő, amelyet – függetlenül attól, hogy honnan jött és mire vágyik –, többnyire szeretni szokott a néző. A történetmesélésben olyan fordulatokat és meglepetéselemeket tartogat az előadás, amelyek a nézői figyelmet éberen, a nézőt pedig ébren tarthatják, ami szerencsés tud lenni a színházban. A produkció munkacíme is ez volt: Meglepetés előadás.
– Hogyan jelenik meg az abszurd Az ördög próbájában?
Az abszurd, esetünkben inkább a groteszk, a színpadi helyzetből rajzolódik ki. A színész a játszandó színpadi karakter lehetséges igaz gondolataival, érzéseivel, viszonyulásaival van elfoglalva, mást nem tehet, hiszen a fizikai és pszichikai valójával van jelen egy szituációban. Számos abszurd helyzetet élünk meg a mindennapokban, nem is tudjuk, hogy abszurd „előadásban” vagyunk, olyankor csak talpon akarunk maradni, küzdünk valami számunkra érvényes normalitás-közeli állapotért, vagy éppen az ésszerűtlenség révén kívánunk valamit nagyon elérni. A színész számára is ez az abszurd. Ilyenkor mindig tisztán láthatóvá válik az esendőségünk, és ez szép.
– 2015-ben UNITER-díjjal jutalmazták Az ördög próbájában nyújtott alakításáért, megkapta a legjobb női mellékszereplő díját, minden bizonnyal fontos állomás volt az életművében.
Az előadásban játszó színészek majdnem mindegyikének fontos állomás volt Az ördög próbája, ami abszolút közös élmény nekünk. Sok munkánk és sok örömünk van ebben a produkcióban, egy remek út, egy szerencsés szakmai fejlődés kezdete volt mindannyiunk számára az előadás. Történetesen nekem adták a díjat, de valójában bármelyik színész megkaphatta volna.
– Az ördög próbáját jelenleg nem játsszák Marosvásárhelyen. Milyen érzés most az Ön és társulata számára újra elővenni és egy magyarországi helyszínen bemutatni az előadást?
Egy szakmai igényességgel felépített, jobb múltat megélt előadást ajándék felújítani, mert az eltelt idő, az érzelmi eltávolodás a játszandó anyagból újabb rétegeket fejtet fel a színésszel, és ez lehetőséget ad játszónak, rajta keresztül pedig a nézőnek is a rácsodálkozásra. Amíg csodálkozunk, biztosan a csodálkozással vagyunk elfoglalva, addig sem gondolkodunk kellemetlenebb vagy sötétebb dolgokon. Három évnyi szünet után a Színházi Olimpia miatt újítottuk fel Az ördög próbáját és milyen jól tettük! Április második felétől otthon is műsorra tűztük az előadást, órák alatt fogynak el a jegyek. Nagyon szereti a közönség, nekünk pedig örömjáték ez az előadás. Reméljük, így lesz ez most a magyarországi vendégszereplés során is.
Zsigmond Nóra