Takács Kati január 15-én ünnepelte hetvenedik születésnapját. Ebből az alkalomból írt köszöntőt Születésnap című előadásunk rendezője, Pelsőczy Réka.
Kati,
Nem tudom mi lenne, ha 56-ban sikerül disszidálnia a családnak, hol kötöttek volna ki, hol lennél színésznő. Én Franciaországba képzellek, mindig is egy francia színésznő voltál itt, Magyarországon. Ahogy beszélgetünk, ahogy gondolkodsz, az ízlésed, az ékszereid, ahogy öltözködsz… Európában érzi magát tőled az ember.
Sose értem, miért van az, amikor látok egy filmet vagy egy előadást, ahol érzékelem, hogy a rendező a főszereplőn keresztül beszél magáról, valamiért egy magától karakterben teljesen különböző színészt választ: fiatalabbat, magasabbat, vékonyabbat, szebbet. És aztán rá kellett jönnöm, hogy öntudatlanul én is ilyen vagyok. Nekem Takács Kati egy olyan színésznő, de azt is mondhatom, az a színésznő akin keresztül magamról tudok beszélni, aki úgy beszél magáról, hogy én azt maradéktalanul a magaménak érzem, azonosnak érzem magam vele, pedig külső jegyeinkben nagyon különbözünk. És igazából ezeket a különbözőségeket nagyon szeretem, nagyon szeretném magaménak tudni: a nőiességét, a karcsú vádliját, vékony bokáját, a színeit, eleganciáját, finomságát. Kati szerintem elképesztően eredeti személyiség, a pályánkon senkihez sem hasonlítható, nem összetéveszthető, egyéni ritmusokkal, váratlan gesztusokkal. Jó őt nézni. Természetes és modern színész. Királynő és kislány egy testben.
Azt szeretem, ha olyan helyzetben van, ahol nem kell játszania csak léteznie. Akkor van elemében. Nem lehet beszorítani, hagyni kell… de amikor együtt dolgozunk, teljes biztonságban érzem magam. Tudom, hogy jó lesz.
Szóval kimondhatjuk, kimondhatom, hogy sok nagyon jó színésznővel dolgoztam már, de nekem Takács Kati az avatárom.
Isten éltessen sokág!
Réka
Budaörs,
2021. Január 14.