William Shakespeare

Szentivánéji álom

Théseus, Oberon Ilyés Róbert
Hippolyta, Titánia Takács Katalin
Philostratus, Pukk Fekete Ádám m.v.
Lysander Fröhlich Kristóf
Demetrius Chován Gábor
Hermia Hartai Petra
Heléna Spolarics Andrea
Égeus Lugosi György m.v.
Böröndi Bence, színész Böröndi Bence
Bárnai Péter, rendező, Mustármag BÁRNAI PÉTER m.v.
Hajmási Péter, színész, Porszem Hajmási Péter m.v.
Laboda Kornél, dramaturg, Rózsabimbó Laboda Kornél m.v.
Szőts Orsi, asszisztens, Borsóvirág Szőts Orsi
Dióssi Gábor, színész, Pókháló Dióssi Gábor m.v.
Fiú rátkay ábel m.v. / MESTER MÁTÉ m.v.

fordító Nádasdy Ádám
dramaturg Komán Attila
díszlettervező Devich Botond
jelmeztervező Szakos Kriszta
világítás Sokorai Attila
zeneszerző Józsa Tamás
a rendező munkatársa Juhász Gabriella
ügyelő Zsovák Károly
súgó Szabó Brigitta
rendező Fehér Balázs Benő

 

bemutató 2021. december 18.

helyszín Színházterem

Az előadás hossza 170 perc 1 szünettel.

Az előadást 14 éves kortól ajánljuk.

Hermia szerelmes Lysanderbe, Lysander kívánja Hermiát, Demetrius akarja Hermiát, Heléna szenved Demetrius miatt. Pukk összepipacsozza Lysandert és Demetriust, ezek ketten most már Helénát akarják. Heléna továbbra is szenved. Hermia féltékeny. Pukk egy manó. Titánia és Oberon tündérek. Titániát összepipacsozza Oberon, ezért Titánia szeretkezik egy szamárral. Nem lennék a helyükben.

E kies hazában mutass nekem

Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William

Ezt a Cseh-Bereményi szerzőpáros állította, ami igazán nem szép tőlük: egy ekkora döher klasszikust csak úgy leravaszozni, nahát… Viszont igaz, amit állítanak: Shakespeare, amellett, hogy nagy döher klasszikus, és avatott ismerője az emberi léleknek, valamint utóbbi legnemesebb megtestesülésének, a politikának, igenis, hogy ravasz volt, nem kevéssé – és talán épp a Szentivánéji álom a legravaszabb műve. Külön ravaszság, hogy a Szentivánéji, úgy tudja az irodalomtörténet (eme márványba vésett pletykagyűjtemény), megrendelésre született, egy házasság alkalmából, nászajándék gyanánt. Ehhez képest elég cifrákat állít a házasság intézményéről.

Meg az előzményéről, a szerelemről is: elmondja mindennek, leszedi róla a keresztvizet, elmebajnak – gyönyörű, de mégiscsak elmebajnak – állítja be, dilinek, ami kiűzi az emberfiát-, illetve lányát a normális emberek társadalmából, bekergeti az erdőbe, ahol aztán megnézheti magát, mintha csak görbe tükröt tartana elé az erdő. Olyan görbét, hogy szinte visszagörbül egyenesbe – hogy tisztán és világosan lássuk benne önmagunkat. Hogy milyenek vagyunk. Hogy legyünk akár tündérek, akár királyok akár tisztes polgárok, még a szerelem sem képes embert faragni belőlünk, és megszabadítani a csalás és az árulás stigmájától – és úgy biztosíthatjuk magunknak a nyugodt és békés házasságot, ha fegyverrel megyünk leánykérőbe; aztán megfosztjuk házastársunkat minden olyan örömétől, aki vagy ami nem mi vagyunk. Legyünk akár polgárok, akár királyok, akár tündérek – hisz mindnyájan emberek vagyunk.

Ezer szerencse, hogy vannak, akik sem ezek, sem azok, de még amazok sem: csak kérges kezű, kérges agyvelejű melósok, akik a maguk setesuta módján valahogy mégiscsak helyrepofozzák az erkölcsi és érzelmi világrendet; akik képesek felülemelkedni a hatalmi harcokon az eredmény – a színielőadás – érdekében; és megmutatni, hogy a szerelem, minden elmebaj-jellege ellenére, mégiscsak kiérdemli a jutalmát, legyen az halál – vagy taps az előadás végén.

aktuális előadások


december 13. péntek, 19:00

jegyvásárlás

2025. január 21. kedd, 19:00

jegyvásárlás

 

A Szentivánéji álom plakátja

 

„Formájában egységes, játékában összetartó előadást látunk. A dráma két szférát, a tündérit és a földit mutatja meg, a földin belül pedig az athéni szerelmesek, illetve az esküvőre előadással készülő „mesteremberek” világát. A rendezés minden közegből és kisebb csoportból kiemel egy-egy elemet, és azt jobban kibontja, a magáévá teszi. Ettől részleteiben széttartónak tűnhet az előadás, mégis sikerül erős kohéziót kovácsolni, így a néző egységes, mély, összetett élménnyel távozik az előadásról. A rendezés lubickol az egyes karakterek és szituációk elemzésében, a néző ebből kap egy csokorra valót.” (Varga Kinga, Prae)

„Itt, ez az előadás teljesen más. Itt is van szerelem, itt is van varázslás, csak a mese helyett mélyebb lelki, érzelmi és értelmi síkokkal. Titánia például nem a húszas-harmincas éveiben járó, megtestesült erotika, hanem az az érett nő, akinek elhisszük, hogy a legszebb évein túl is képes szerelembe esni. Ezt csak olyan színésznő tudja elhitetni, mint Takács Kati. Titániája nem a bujaság maga, hanem a szeretni tudás és az életélvezet. Könnyed és játékos, és a személyiségével magával ragadó.” (Józsa Ágnes, Criticai Lapok)

„Ebben a Szentivánéji álomban a szerelemnek a fájdalma is ott van. Nagyon hangsúlyos benne az, hogy ki vagyok én, ki vagy te? Kit szeretek, hogyan szeretem? Minden vágynak két oldala van: a fantasztikus lángolás és elmúltával a csalódások, megcsalatások fájdalma is…” (Takács Katalin interjú, Csatádi Gábor, Pótszékfoglaló)

„Ennek a másképpen megszólalásnak legfontosabb eleme a látvány és a drámaszöveg humorának kidomborítása. Komán Attila dramaturg Nádasdy Ádám olvasóbarát fordításából egy tökéletesen érthető és élvezhető szövegkönyvet hozott létre. Lépés tudunk tartani a történettel a szerelmi labirintusban, úgy hogy a szöveg költőiségéből sem veszítünk és a mesteremberek kortárs beszédstílusa sem töri meg az előadás ritmusát.” (Bogya Tímea, Színház.net)

„Ez az előadás azok közé tartozik, amelyek erősen hangsúlyozzák a színház JÁTÉK mivoltát. A mesteremberek jelenete szinte egészen magától értetődő módon egy, a megrendelésekre alapító független színházi csapat munkáját mutatja paródiaként, de nyilván a játszók tapasztalatait masszívan felhasználva. Látjuk, hogy görbe tükörnek készült, de nem tűnik megalapozatlannak.” (Makk Zsuzsa, Mezei néző)

„Józsa Tamás eklektikus zenéje tündéres-mesekönyves melódiáktól zúgó-fenyegető atmoszféráig terjed. Devich Botond díszlete és Szakos Kriszta jelmeze szépen összenő az akusztikus világgal és egymással: a(z athéni) valóság többnyire egyhangú, azaz egyszínű ruhái után az erdőmély vörösben és fehérben ragyog. Fekete Ádám Pukkjának festett Hieronymus Bosch-öltönye csodálatos találat, de a játék is remek: a bajkeverő szomorú bohóc ön- és közröhejesen tevékenykedik, nem elsősorban ura, hanem a saját nagyobb boldogságára.” (Jászay Tamás, Revizor)

„A bonyodalmakban bővelkedő, nem kis odafigyelést és pontos szövegmondást igénylő komédiát remekül játsszák el a Latinovits színház társulatából már ismerős színészek: Ilyés Róbert,Takács Katalin,Fröhlich Kristóf, Chován Gábor,Hartai Petra, Spolarics Andrea,Hartai Petra, Spolarics Andrea, Böröndi Bence.” (Major Edit, Minálunk.hu)

„Szinte a teljes budaörsi társulat megmutathatta magát – Böröndi Bence saját magát alakítva jutalomjáték lehetőséget is kapott -, ezúttal mégsem őket emelném ki. Hanem a szerelmi zűrzavart okozó, gonosz, ám mégis nagyon szerethető kis manót, Pukkot alakító meghívott vendéget, Fekete Ádámot.” (Eller Erzsébet, Budaörsi Napló)

előadás

próbafotók

olvasópróba