Székely Csaba

Öröm és boldogság

 
 

Zita Spolarics Andrea
Ádám Chován Gábor
Béla Ilyés Róbert
Dénes Fröhlich Kristóf
Elek Mertz Tibor
Judit Pető Kata m.v.
Tekla Hartai Petra

Zenészek: Veér Csongor / Pálos Péter / Farkas Izsák

díszlettervező Alföldi Róbert, Bachraty Gábor
jelmeztervező Pető Kata
világítás Kehi Richárd
a rendező munkatársa Szekeres Vanda
súgó Szabó Brigitta
rendező Alföldi Róbert

 

bemutató 2021. szeptember 18.

helyszín Színházterem

Az előadás hossza 100 perc szünet nélkül.

Az előadást 16 éven felülieknek ajánljuk.

Színhelyünk Erdély, a tiszta, romlatlan őshaza, ahol turulmadár küküllik az árvalányhajas ágon, góbék és lófők örömére, és egyáltalán, minden olyan tiszta, hogy enni lehetne róla.

Székely Csaba, Erdély szülöttje, azt állítja ebben a hol színmű, hol vitairatában, hogy még itt, eme hótiszta virányon is élnek ilyen izék, na, hogy is, szóval ilyen melegek, szivárványos elembétékúk vagy miacsudák, tetszünk tudni, akikkel annyi baj van mostanság, kinyílt a csipájuk nekik, és képtelen ötletekkel, mit ötletekkel? követelésekkel! állnak elő, hogyaszongya ők is csak olyanok, mint mi, normálisak.

Ilyenkor valami szép szokott következni: hogy az ő életük is csak ugyanaz a szlalomozás mini-Szküllák és zseb-Kharübdiszek között, és ugyanazzal a fatalista méltósággal igyekeznek végigevickélni rajta, mint mi, normálisak; hogy éppen olyan meghatóan gyengédek, amikor szerelmesek, hogy éppen úgy dobog a kis szívük és sistereg a halhatatlan lelkük nekik is; hogy pont olyan keményen állnak ki – vélt vagy valós – jogaikért, és ugyanúgy adják fel a küzdelmet a túlerő ellen, mint mi, akik normálisak vagyunk, és ezt, hogy normálisak vagyunk, ezt onnét tudjuk, hogy a felsőbbség így határozott meg bennünket. 

Hát itt, Székely Csaba drámájában nem ez következik. Itt a szerelmet nem a szívdobogás, hanem a fogcsikorgatás zaja festi alá; a jogok se véltek, se valósak, hanem nincsenek; küzdelem helyett pedig rejtőzködéssel és paranoiával vagyunk kénytelenek beérni. Itt normálisnak lenni egyet jelent a bunkósággal és a gyilkos hajlamokkal, a szivárvány pedig a szürke nemhogy ötven, de maximum másfél árnyalatában pompázik. Tükröt tart elénk Székely Csaba, méghozzá görbét: olyan görbét, hogy beléje pillantva, ha akarnánk, ha mernénk, már-már magunkra ismerhetnénk mindahányan, melegek, hidegek, langyos-semmilyenek, eltévedt angyalok és célirányosan masírozó sátánfattyai – egy szóval mi, emberek.

Bármit jelentsen is ez a szó.

 

aktuális előadások




 

 

Ennek az előadásnak sajátos sorsa lett máris, holott alig néhányszor láthatta közönség. De akik látták, azok azt is látták, hogy ez az előadás nem afféle véletlen baleset ebben a színházban, hanem egy többéves művészi fejlődés eredménye. Melynek során Budaörsön pofás társulat épült – ebben az évadban három remek „fogással” gazdagítva –, koncepciózus műhelymunka folyik, aminek immár látható eredménye van. Egy régi színházi mondást kissé átalakítva („de a büfé legalább jó”): és még a büfé is jó…

És még a büfé is… – Revizor

Székely Csaba merőben tipikus, egy meleg nő vagy férfi számára hideglelősen ismerős helyzeteket skiccel fel könnyű kézzel. Olyan epizódokat, amik a kiszolgáltatottságról, a megalázásról, a másság zsigeri gyűlöletéről, a mesterségesen gerjesztett és/vagy évtizedek alatthatékonyan az állampolgárokba nevelt utálatról szólnak. A hangos többség és a csendes kisebbség egyenlőtlen viszonyáról. Meg arról, hogy ha közel megyünk egy meleghez, akkor nem feltétlenül akar megerőszakolni minket.

Akár Akárki – szinhaz.net

Az Öröm és boldogság és más Székely Csaba drámák nyomtatásban.

előadás

olvasópróba