/ az előadásról:
Mihail Bulgakov életműve – legyen szó A Mester és Margaritához hasonlóan féktelen fantáziájú művekről, vagy a megrázóan nyers hétköznapokban gyökerező történetekről – mindig a sötét realizmus és a többrétegű jelentések világát tárja elénk. Műveit a szovjet korszakban hosszú ideig betiltották, vagy csupán cenzúrázott, töredékes formában jelenhettek meg.
A Morfium című kisregény – amely most először kerül színre ebben a formában – egy frissen végzett fiatal orvos történetét meséli el, aki egy eldugott orosz vidéki kórházban vállal munkát. Egy olyan helyre érkezik a zord tél közepén, amelyet mintha maga az Isten is elfelejtett volna. Olyan emberekkel találkozik, akik a lét peremén élnek: betegekkel és falusiakkal, akiket a nélkülözés, a szenvedés és a reménytelenség sodort az emberi méltóság legalsó határára. Az orvosnak egyszerre kell szembenéznie embert próbáló szakmai feladatokkal és saját személyes tragédiájával.
Hogy enyhítse a szanatórium lakóinak testi-lelki kínjait, valamint a szerelmi csalódás nyomán ránehezedő saját kétségbeesését, végső menedékként a morfiumhoz fordul. Előbb betegeinek adja, majd önmaga is a szer rabjává válik.
A jelentős oroszországi pályafutással rendelkező, többek között a rangos Arany Maszk-díjra jelölt Dumitru Acriș – aki Románia számos színházában, többek között Bukarestben, Nagyszebenben, Aradon és Petrozsényban is rendezett – munkái során gyakran fordul klasszikus szerzők művei felé. Érdeklődésének középpontjában nem azok radikális újraértelmezése áll, hanem az emberi kapcsolatok törékenysége, valamint azok az egyetemes konfliktusok, amelyek sokakat érintenek. Rendezéseiben kiemelt jelentőséget tulajdonít a rendező és a színész közötti alkotói kapcsolatnak.
A Morfium megrendítő erejű vallomásszínház, amely a fiatal orvos idealizmusa és egy elnyomó társadalom felnagyított emberi gyarlóságai közötti konfliktust állítja középpontba. Az előadás a függőségek, a félelmek és a társadalmi kórok pusztító természetét vizsgálja: azt, miként fosztják meg az embert emberségétől, és hogyan taszítják végig a saját poklának valamennyi körén.





