Cuki az alvilágból Ilyés Róbert
A méltóságos Szemán Béla m.v.
K. Müller Böröndi Bence
Kiss, az intellektuel Chován Gábor
Márton, a vidéki Bregyán Péter
bemutató 2017. szeptember 30.
helyszín Színházterem
Az előadás hossza 130 perc 1 szünettel.
Ez csak játék, sugallja a cím – és valóban az, játék, csak egy kicsit vérkomoly: vagyis olyan, amilyennek minden igazi játéknak lennie illik, vagy legalábbis kell.
Öt férfi – egy aktszobor – és egy stukker. Az öt férfi közül valamelyikben mind magunkra ismerhetünk, minél gazdagabb az életutunk, annál többükben. Van itt bűnöző; levitézlett, ám hősiesen visszavitézlő arisztokrata; értelmiségi elfojtott álmokkal; itt bokázik a nép romlatlan fia; és végül, mert hiszen ő sehonnét sem hiányozhat, az örök kispolgár, a túlélés specialistája, aki virtuóz oldalváltásai közben azt is bebizonyítja nekünk, hogy néha tényleg nem a túlélés a legfontosabb. A stukker – remélhetőleg – ismeretlen: és megismerkedni nincs is módunk vele, mert mire megbarátkozhatnánk egymással, a stukker már rég valaki másnak a kezében van.
Korántsem ismeretlen viszont a hely, ahol mindez lejátszódik: össze vagyunk zárva, halvány fogalma sincs egyikünknek sem, hogyan is kerültünk ide, és csak egyben lehetünk biztosak: hogy kijárat innen nem nyílik sehová. De hiába is nyílna: mert kimenni innét, az tilos. Idebent viszont legalább telve a kredenc finomságokkal, és akinek épp a kezében a stukker, jóllakhat.
Ismerős?
A mondanivalója súlyát tekintve lehetne dráma vagy tragédia, de nem az. Hanem komédia. Főleg az első felvonásban, majd a másodikban a vége felé a nézők többsége egyszerűen nem bírja abbahagyni a hangos kacagást. Ettől pedig – ahogy azt a rendező is nyilatkozta a bemutató előtt – mindenki számára gátlások nélkül fogadható be az üzenet, de több síkon. Egyrészt ugyanis a remek szójátékokon vagyunk kénytelenek nevetni, másrészt azért, mert az öt figurában bizony ráismerünk a környezetünkre, illetve ha őszinték vagyunk, akár saját magunkra.
Szabadság vagy hatalom? Cuki úr és a többiek a budaörsi színházban – Budaörsi Napló
Öt társadalmi prototípust jelenít meg a színmű: Cukit, az alvilági figurát (Ilyés Róbert), a méltóságost (Szemán Béla), Kisst, az értelmiségit (az intellektuelt) Chován Gábor), Mártont, a nép képviselőjét (a vidéki, Bregyán Péter) és K. Müllert, a kispolgárt, akit Böröndi Bence személyesített meg. Ez utóbbi színészt külön kiemelném mesteri alakításáért, a karakter remek, sokszínű megformálásáért. De a többiek is igen hitelesen játszottak, kifejezetten találó a szereposztás ebben a felállásban, ez is az egyébként nagyszerű rendezést dicséri.