/ az előadásról
Hazudni rossz, értem?
Bár néha kétségtelenül muszáj: hol a helyzet hozza úgy, hol a jellem parancsolja meg, hol pedig a szenvedély diktálja így.
Ezúttal eme harmadik eset esete forog fenn: jólét-szülte, unalom-nemzette hazugságok hálóját csodálhatjuk meg, valamint a folyamatot, melynek során fentemlített háló egyre tágabb, egyre áthatolhatatlanabb – és a maga módján egyre szórakoztatóbb lesz, olyannyira szórakoztató, hogy halálra (olykor a szó legszorosabb értelmében) röhögjük magunkat, mire kikeveredünk belőle.
De ha mégsem, és élve gabalyodnánk ki a hálóból, akkor örömmel üdvözölhetjük magunkat a valóságban, ami – többek között – arról nevezetes, hogy nincs a világnak az a szemenszedett hazugsága, amelynek esélye volna felvenni vele a versenyt.
