„Ez az előadás sok mindennek a története, az önfeláldozásnak, a nyelv világteremtő képességének vagy az emberi erőszaknak, ám egyikben sem törekszik pátoszosan nagy igazságok kimondására. Szerényen egy-egy mondatba sűrít súlyos gondolatokat, megadva ezzel a nézőnek a belátás szabadságát. Következtetett állítások helyett helyzeteket mutat fel, az ítéletet már ránk bízza.” (Petri Flóra, Kortárs Online)

„A színészi alakítások együttes érdeme az, hogy a dialógusokat teljesen természetes módon és tónusban pergetve sikerül a szöveg szellemességét, költőiségét, virtuozitását és mélységeit érvényesíteniük. A folyamatosan halmozott rímek, nyelvi sziporkák ellenére hitelesek az egyes szituációk, a humor nem semlegesíti a drámát, a karakterek többsége tipizált ugyan, de jól körülhatárolható, ismerős, mai.” (Urbán Balázs, Revizor)
„A budaörsi Cyranóról a nézők nagy valószínűséggel két erős élményt visznek magukkal: Böröndi Bence Cyranóját és Závada Péter szövegét. Azt, ahogy ez a szöveg Böröndi Bence hangján megszólal, és ahogy Cyranóból a szavak elapadásával az élet is elszivárog. Milyen magától értetődő gondolat, hogy ha Cyrano a 21. század elején lett volna fiatal, slammerként ontotta volna magából a rímeket és a verssorokat!” (Turbuly Lilla, Kútszéli Stílus)
„A Cyrano de Bergerac Budaörsön ugyan nem interaktív színház – ennyire azért nem vonja be a közönséget –, mégis a lehető legközelebb akarja hozni az előadást a nézőkhöz.” (Tóth Csaba, NLC.hu)
„A Budaörsi Latinovits Színházban a történet újra megelevenedik előttünk, úgy, ahogyan azt az eredeti szerzők megálmodták. Akad persze különbség, de az üzenetek és a témák hitelesek és változatlanok. Závada Péter és Pelsőczy Réka mégis közelebb hozzák a nézőkhöz a cselekményt és a karaktereket is. Az adaptáció fergeteges lett, a rendezés minden pontja fenomenális és adekvát, a nyelvjátékok ezt szerencsére elő is segítik. A fordítás kacagtató és szórakoztató rímekkel várja a befogadókat, a helyzetre és a szereplőre, olykor a színészre szabva kínálnak meg bennünket a sorokkal.” (Smaragd Sárkány színháza)
„Csodálatos előadás a Latinovitsé, úgy viszi magával a nézőt, mint egy áradó vers, hamar rá tud ülni az ember a szójátékok, bravúr-rímek fergeteges hullámaira, pedig az első pár percben féltem, hogy Závada Péter rímorgiája agyon fogja nyomni az előadást. De nem, ezt az előadást nem lehet, ez felemelkedik az első pillanatban és lebeg, álomszerűen lebeg a föld felett, a közönség (tele fiatalokkal, akinek a romantika már szinte creepy, de ezt a sztorit nem tudják nem tátott szájjal nézni) hálásan repül vele. És én is észreveszem, hogy előredőlve, meredten bámulok, visz a varázs – olyan erkély-jelenetes szerelmi vallomást, amit itt megalkottak, még sose láttam színpadon. És ez csak egy a sok varázsból.” (Somos Ákos)