Szederváry Kamilla Spolarics Andrea
Irén Hartai Petra
Zátonyi Bence Böröndi Bence
Mosolygó József, zugügyvéd Mertz Tibor
Timót Pál Ilyés Róbert
Darvas Károly Fröhlich Kristóf
Drubina Béni chován gábor
Elza, a neje Alberti Zsófi m.v.
Tulipán Zoltán, úriszabó Takács Zalán m.v.
Tulipánné, Spiegel Berta Páder Petra
Kovács Zsolt, házmester, később háziúr Bregyán Péter
Borcsa, szakácsné Szőts Orsi
Klimóczi Endre, református pap lugosi györgy m.v.
Klimócziné Cibula Zelma Bohoczki Sára
Zenészek KOVÁCS MÁRTON/SZAKÁL TAMÁS (hegedű), MÓSER ÁDÁM (harmonika), BENKŐ RÓBERT (bőgő)
bemutató 2022. október 1.
helyszín Színházterem
Az előadás hossza 190 perc két szünettel.
Az előadást 14 éven felülieknek ajánljuk.
Csiky Gergely darabjának eredeti címe – A proletárok – elsőre talán ismeretlenül hangzik: A proletárokat a létező szocializmusban, leánykori nevén Kádár-korban „Ingyenélők” címmel játszották – ha játszották egyáltalán. Azért a címváltoztatás, mert a proletár szó akkoriban mást jelentett; és azért „ha egyáltalán”, mert proletárok ide, ingyenélők oda, a mindenkori felső, és kevésbé felső középosztály tagjai akkor is, ott is – mármint a Kádár-korban – magukra ismerhettek az alakjaiban, ha volt hozzá merszük, illetve pofájuk. Legfeljebb akkor kádereknek, illetve kádergyerekeknek hívták őket.
A proletárok, illetve az ingyenélők valójában a dzsentrik, annak az osztálynak a tagjai, amely osztálynak egyetlen tudása, képzettsége, tulajdonsága, és erénye a megfelelő származás volt: megfelelő annyiban, hogy a szüntelen hangoztatásával, valamint a dzsentri-szakzsargon és a dzsentri-etikett alkalmazásával mindenféle előnyökre lehetett szert tenni, pereket lehetett megnyerni, állami szinekúrákhoz lehetett feljebb lehetett kapaszkodni a társadalmi ranglétrán – és a magánéletben sem jött rosszul, ha dzsentrinek születik az ember, sőt, a leánykérésnél alig akadt ennél nyomosabb érv. Hát már hogy akadna: a szépség elfonnyad, a vagyon megcsappan, az ész trónfosztatik – ám a dzsentri mindig dzsentri marad: mindig lesz zsíros állása, és mindig nála landol a támogatás.
És máris megérkeztünk Csiky Gergely proletárjai közé: ez a darab a házasságról, illetve annak megkötéséről és bonyodalmairól és akadályairól szól. Szereplői – mert hősöknek nevezni őket még egy efféle kedvcsinálóban is ordas túlzás lenne – szélhámosok, éspedig egymást zsaroló szélhámosok, akik egy házasságkötés (nem a sajátjuk: a nekik kiszolgáltatott hozzátartozóké) árán igyekeznek kikecmeregni a csávából, ahová korábbi szélhámosságaikkal manőverezték magukat. Vagyis, ha komoran tekintenénk rá, vérbűn és prostitúció és…
Komoran letekinteni azonban leginkább Európa hófödte erkölcsi bérceiről lehet, mi viszont magyarok vagyunk, bumfordiak, kívülről nézve viccesek, belülről tragikusak – de mindig megtaláljuk a két pont közti legrövidebb kacskaringót; ami pedig a nyelvünket illeti, na, azt alaposan felvágták, ha dumálhatunk, rögtön az eszünk is megjön hozzá, és, csodák csodája, elérjük, amit akartunk – még akkor is, ha kivételesen nem valami ordas disznóságot akarunk.
Ennyit a darab eredetijéről: hogy aztán a brutális átírás Paganinijei, a Mohácsi-testvérek mit művelnek vele, azt egyedül a Jóisten, illetve színházszakmai megbízottja, az Ürdüng tudja.
aktuális előadások
A darab kortalan, hiszen szélhámosok minden időben voltak és vannak. A díszlet egy dzsentri család környezetét mutatja, a ruhák viszont maiak, de mindegyiken – a suhogós melegítőtől a lemberdzsekig – ott díszeleg a zsinóros sújtás, ami utalhat az 1848–49-es szabadságharc közelségére, de itt inkább valamilyen „magyaros” motívumot jelent. Föl van varrva Zátonyi Bence pufi mellényére is, amit a köznyelv csak NER-mellénynek hív – rózsaszín inggel igencsak ismerős lehet.
Sümegi Noémi: A NER-mellényestől kell főispáni állást kérni (Index)
Addig-addig táplálgattuk, érlelgettük, melengettük keblünkön a nosztalgiát hátrafele, hogy ez lett. Vármegyék, ispánok, jobbágyok, urak, szolgák, cselédek, ingyenélők, és persze a kedvencem: osztályok! Nemám emberek… Megérkeztünk Csiky Gergely nyomán 2022-be úgy, hogy a jelen a múltba fordult és aktualizálta a kort, amelyben a mű született. Épeszű ember most még csak néz ki a fejéből értetlenül, nyel nagyokat és csipkedi magát, hogy ez csak egy rossz álom, ébredjünk fel. Azt amúgy nagyon kéne, de a lényegen ez nem változtat: ennek a letűntnek hitt világnak a 21. századi rehabilitációjában élünk, így teljesen érthető, hogy a darabot is leporolták.
