Arbenyin BÖRÖNDI BENCE
Nyina SZTARENKI DÓRA m.v.
Herceg ÓDOR KRISTÓF
Bárónő PÁDER PETRA
Kazarin PAPP ENDRE e.h.
Sprich CHOVÁN GÁBOR
Idegen BERCSÉNYI PÉTER m.v.
bemutató 2017. április 21.
helyszín Színházterem
Az előadás hossza 120 perc szünet nélkül.
Műfajunk: verses dráma: csengő-bongó rímek és röpke ritmusok, hogy szinte észre se vegyük, hogy valójában a legkegyetlenebb valóság vérből és sárból kikevert iszapjában kúszunk-mászunk, ki tudja, merre.
Helyszínünk: Szentpétervár, ahol egyetlen bál az élet, ahol a kártyaasztalnál birodalom-méretű birtokok cserélnek gazdát; ahol az érzelmeket túlfinomult etikett tartja kordában, amíg tarthatja – hogy aztán a kordából kiszabadulva csak annál nagyobbat csattanjanak.
Hőseink: életunt svihákok, barátok, akik szeretnek – bár nem tudnak – nagyban játszani; jobban szeretnek veszíteni, mint nyerni, mert az sokkal elegánsabb: és csak későn ébrednek rá, hogy mindent elveszítenek, amikor veszítenek.
Témánk: a szerelem; a lassú, de öles léptekkel múló idő; a féltékenység, hogy a pajzán tréfák végére kitegye a kínhalálos csattanót… és persze a címadó bál, ahová álarcot öltünk, hogy amúgy istenigazában elengedhessük végre magunkat – de miért, hogy épp így, álarcosan ismerünk amúgy istenigazában végre magunkra?
A felismerhetetlenség, összecserélhetőség, rejtekezés fontos összetevője a kis részleteiben olykor szépen, humorosan, ötletesen megoldott premiernek. Szép a halott feleség profán felravatalozása a hétköznapok kellékeivel, humoros a főleg a lebegtetett erotikus tartalmakra rájátszó öltözések és vetkőzések nem egy képe, s mindenekelőtt ötletes, hogy ezek az „arctalan”, éretlen, esetenként szinte összecserélhető ifjak milyen szívesen bújnak álca, kámzsa, gáz- és gézálarc, vívósisak, szemmaszk, szemüveg mögé.
Tarján Tamás: El a fejjel – szinhaz.net
Ezt a művet a fiatal színészek szájából öröm volt hallani verses formában annak ellenére, hogy a míves beszéd hatalmas ellentmondó kölcsönhatásban volt a mai környezettel, az újra értelmezett darab modern felfogásával. Pelsőczy Réka, a fiatal, tehetséges, Jászai Mari-díjas rendező bátorsága és a díszlettervező Kálmán Eszter, valamint a jelmeztervező Michac Gábor friss életszemlélete is kellett ennek az előadásnak a sikeréhez. Ezzel kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy az immáron sokadik előadás végén is hosszasan vastapssal ünnepelte a fiatal művészeket a közönség, miután néhány perces döbbent csend után felocsúdott a drámai végkifejletből.