Mihail Lermontov
Álarcosbál
premier
2017. április 21.
helyszín
Színházterem
előadás hossza
120 perc szünet nélkül
/ az előadásról
Műfajunk: verses dráma: csengő-bongó rímek és röpke ritmusok, hogy szinte észre se vegyük, hogy valójában a legkegyetlenebb valóság vérből és sárból kikevert iszapjában kúszunk-mászunk, ki tudja, merre.
Helyszínünk: Szentpétervár, ahol egyetlen bál az élet, ahol a kártyaasztalnál birodalom-méretű birtokok cserélnek gazdát; ahol az érzelmeket túlfinomult etikett tartja kordában, amíg tarthatja – hogy aztán a kordából kiszabadulva csak annál nagyobbat csattanjanak.
Hőseink: életunt svihákok, barátok, akik szeretnek – bár nem tudnak – nagyban játszani; jobban szeretnek veszíteni, mint nyerni, mert az sokkal elegánsabb: és csak későn ébrednek rá, hogy mindent elveszítenek, amikor veszítenek.
Témánk: a szerelem; a lassú, de öles léptekkel múló idő; a féltékenység, hogy a pajzán tréfák végére kitegye a kínhalálos csattanót… és persze a címadó bál, ahová álarcot öltünk, hogy amúgy istenigazában elengedhessük végre magunkat – de miért, hogy épp így, álarcosan ismerünk amúgy istenigazában végre magunkra?
/ szereplők
Arbenyin / Böröndi Bence
Nyina / Sztarenki Dóra m.v.
Herceg / Ódor Kristóf
Bárónő / Páder Petra
Kazarin / Papp Endre e.h.
Sprich / Chován Gábor
Idegen / Bercsényi Péter m.v.
/ produkciós csapat
Fordító Áprily Lajos
Dramaturg Vörös Róbert
Díszlettervező Kálmán Eszter
Jelmeztervező Michac Gábor
Zeneszerző Keresztes Tamás
Súgó Barnet Mónika
A rendező munkatársa Juhász Gabriella
Rendező Pelsőczy Réka
/ színészek
/ kritikák
A felismerhetetlenség, összecserélhetőség, rejtekezés fontos összetevője a kis részleteiben olykor szépen, humorosan, ötletesen megoldott premiernek. Szép a halott feleség profán felravatalozása a hétköznapok kellékeivel, humoros a főleg a lebegtetett erotikus tartalmakra rájátszó öltözések és vetkőzések nem egy képe, s mindenekelőtt ötletes, hogy ezek az „arctalan”, éretlen, esetenként szinte összecserélhető ifjak milyen szívesen bújnak álca, kámzsa, gáz- és gézálarc, vívósisak, szemmaszk, szemüveg mögé.
Tarján Tamás: El a fejjel – szinhaz.net
Ezt a művet a fiatal színészek szájából öröm volt hallani verses formában annak ellenére, hogy a míves beszéd hatalmas ellentmondó kölcsönhatásban volt a mai környezettel, az újra értelmezett darab modern felfogásával. Pelsőczy Réka, a fiatal, tehetséges, Jászai Mari-díjas rendező bátorsága és a díszlettervező Kálmán Eszter, valamint a jelmeztervező Michac Gábor friss életszemlélete is kellett ennek az előadásnak a sikeréhez. Ezzel kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy az immáron sokadik előadás végén is hosszasan vastapssal ünnepelte a fiatal művészeket a közönség, miután néhány perces döbbent csend után felocsúdott a drámai végkifejletből.
Álarcosbál – Kláris újság