A BUDAÖRSI LATINOVITS SZÍNHÁZ (2013-)
A Budaörsi Latinovits Színház az egyetlen olyan állandó, kőszínházi struktúrával üzemelő színház ma Magyarországon, amely nem megyeszékhelyen vagy megyei jogú városban található. Színházunknak 2015 óta van saját társulata, és erre nagyon büszkék vagyunk. Jelenleg 12 állandó színművészt foglalkoztat a teátrum (Bohoczki Sára, Böröndi Bence, Bregyán Péter, Chován Gábor, Fröhlich Kristóf, Hartai Petra, Ilyés Róbert, Mertz Tibor, Páder Petra, Spolarics Andrea, Szőts Orsi és Takács Katalin), valamint évadról évadra végzős egyetemi hallgatókkal egészül ki a művészgárda, ebben az évadban Juhász Vince és Sas Zoltán erősíti csapatunkat, mindketten a Színház- és Filmművészeti Egyetemről érkeztek hozzánk.
És egy kis történelem. A Budaörsi Latinovits Színház jogelődjét, a Budaörsi Játékszínt Budaörs Város Önkormányzata segítségével 1998-ban alapította Éless Béla színész-rendező, aki tíz évig állt a színház élén. 2013-ban a városvezetés a színház igazgatói feladataival Frigyesi András rendezőt bízta meg, aki kezdeményezte, hogy színházunk új nevet kapjon, ekkor vette fel Budaörs színháza a Jászai Mari-, Balázs Béla- és posztumusz Kossuth-díjas magyar színész, Latinovits Zoltán nevét. A város önkormányzata 2018. július 1-től a színház művészeti vezetőjét, Berzsenyi Bellaagh Ádámot nevezte ki igazgatónak, akit 2023. nyarán újabb öt évre bíztak meg a teátrum vezetésével.
„A következő öt évben folytatni szeretném azt az utat, amit a társulattal és a kollégákkal 2018-ban elkezdtünk. Úgy érzem, szép eredményeket értünk el közösen, de hosszú út áll még előttünk, hogy egy minden szempontból ténylegesen professzionális színházzá váljunk. Vágyom rá és elkötelezett vagyok amellett, hogy a következő öt évben színházunk csapatát e felé a cél felé vezessem. (…) Saját munkánkra igényes, ambiciózus, a jelenkor kérdéseire és kihívásaira aktívan reflektáló, sokszínű, komplex világlátást tükröző alkotóműhely kívánunk lenni. Olyan színház, ami a város kulturális életének epicentrumában áll, annak egyik alapvető mozgatórugója tud lenni, és ezen túlmenően: a fővárosi és környékbeli közönség tartós érdeklődését is meg tudja szerezni, valamint az országos színházi térképen is megkülönböztetett helyet kap” – írta Berzsenyi igazgatói pályázatában.
A Budaörsi Latinovits Színház fontos küldetésének tartja, hogy a világirodalom klasszikus és kortárs remekművei mellett évadról évadra szerepeljen repertoárjában magyar színdarab is, ezzel hívva fel a közönség figyelmét a hazai alkotók munkáira, és egyszersmind így ösztönözve a szerzőket olyan újabb és újabb művek megírására, amelyek igazul reflektálnak korunk problémáira. Az színház új időszámításában, vagyis az elmúlt évtizedben olyan alkotók fordultak meg színházunkban rendezőként, mint Alföldi Róbert, Fehér Balázs Benő, Kovalik Balázs, Laboda Kornél, Lukáts Andor, Máté Gábor, Mohácsi János, Novák Eszter, Ördög Tamás, Pelsőczy Réka, Polgár Csaba, ifj. Vidnyánszky Attila vagy Zsótér Sándor. És olyan komoly kritikai és közönségsikert arató előadások születtek itt, mint az ifj. Vidnyánszky Attila által rendezett Liliomfi, a Székely Csaba színdarabjából Alföldi Róbert által színpadra vitt Öröm és boldogság, a Pelsőczy Réka által rendezett Születésnap és Vadászat, a Berzsenyi Bellaagh Ádám rendezte Rekviem egy álomért, a Wéber Anikó azonos című ifjúsági regényéből készült Az osztály vesztese vagy a színház egyik legutóbbi bemutatója, a folyamatosan teltházzal futó Liliom, Kovalik Balázs első budaörsi rendezése Alföldi Róberttel a címszerepben.
A BUDAÖRSI JÁTÉKSZÍN (1998 – 2013)
1998-ban Éless Béla, a Budaörs Város Önkormányzata segítségével megalapította a Budaörsi Játékszínt. Wittinghoff Tamás polgármester így emlékszik a kezdeti időkre:
„…Merész gondolatnak tűnt, hogy olyan időszakban, amikor másutt az országban színházak szűntek meg, egy alig húszezer lakosú település vállalja egy állandó színház fenntartásának, finanszírozásának gondját és felelősségét. Mondhatni, példa nélküli volt ez a magyar önkormányzatok körében, hisz jobbára csak a százezres lélekszámú megyeszékhelyeken találunk színházakat. Kockázatos volt ez a lépés abból a szempontból is, hogy mindez a főváros tőszomszédságában történt, ahol köztudomásúan európai léptékkel mérve is rengeteg színház található.
Persze hiábavaló lett volna az önkormányzat bátorsága és anyagi áldozatvállalása, ha mindez nem találkozik a színészek és rendezők tehetségével, bizonyítási vágyával, no és persze a város lakóinak, a közönségnek támogató nyitottságával.
Nem véletlenül írta Németh László: „Egy színház csak abban a városban tud gyökeret verni, ahol élnek a kultúra hagyományai és ahol az emberek még mernek emlékezni a csodára.”
Tíz évig állt a színház élén a színész-rendező Éless Béla.
Ezt az időszakot Görgey Gábor író, rendező így értékelte:
„Elszánt profizmus jellemzi Éless Bélát. Alapos közgazdasági felkészültség. És kellő megszállottság.
Budaörsön vezetése alatt színház született. Kiegyensúlyozott ízlésű színház, olyan, amilyet mindenki szerethet. Olyan, mely előtt, mint lehetőség, ott az egész világ drámairodalma. Olyan színház, amilyet én is szeretek. Mert nem kedvelem sem a finnyásan egynemű, a színházi guruk trendjét követő, nem közönségbarát színházat, akárcsak a válogatás nélkül olcsó ipartermékeket forgalmazó, hamisan közönségcentrikus színházat. Budaörs mindent nyújt, tragédiát, drámát, vígjátékot, komédiát, mint egy jól vezetett vidéki színház, amely egymaga mindenfajta közönségigényt ki akar elégíteni. Hiszen ez a dolga, minthogy nincs más színház a városban.”
A haláláig Budaörsön alkotó drámaíró és publicista Siposhegyi Péter méltatta 2008-ban az akkor tízéves Budaörsi Játékszínt:
„Ízlést formálni nehéz. Nehéz, mert úgy kell, hogy valamennyire előre szalad, de csak annyira, hogy a néző még lásson minket. Egyszerűen kiszolgálni a nagyérdeműt, nem vezet sehová. Illetve igen, a hakniszínházig, ahol mindig ül a poén, mindig jókat röhögünk, csak épp a színháznak az a funkciója nem teljesül, amiért néhány körszakállas görög kétezernél is több éve kitalálta. Ha viszont mélyen és eltökélten adekvátak vagyunk, akkor be kell látnunk, esténként nyolcvan színházi brachminnak működhetünk egy kétmilliós városban. Erre való Budapest néhány terme, fontos, hogy azok ott vannak, de itt nem ez lehet a mérce, hanem valami más. Éless Béla jobb óráiban közérthető, értelmes, hatni tudó népszínházat csinál, néha a legmívesebb klasszikusokból. Nekem a Budaörsi Játékszín legkiválóbb előadása egy olyan Brecht-produkció volt, amely nem vívta ki az ezerfejű kegyét. Nem volt bukás, csak siker sem. Dobszó az éjszakában. A Brecht nevű kölyökzseni műve, elképesztő tehetség látszik belőle, talán még annál több, mint amennyire a később nagyhírű író vitte. Élesst akkor láttam rendezőileg hazaérni, egy kicsit magának is csinálta, megtisztelte vele önmagát, minket, kicsit igényesebb nézőket.”
A Budaörsi Játékszín második igazgatója Salamon Suba László lett, 2008-ban kinevezésekor így nyilatkozott:
„Nagyon szeretem azokat a városokat és helyiségeket, ahol a régi és az új együtt van. Óbudán nőttem fel, a Hármashatár-hegy vidékén, az is egy hasonló lokálpatrióta közösség. Kicsiben olyan, mint Budaörs. Személyes reflex, hogy pályázatírás közben az is ott motoszkál az ember fejében, hogy hol tudna jól és színesen dolgozni. Kikerülve a budapesti „kohóból”, személytelenségből, itt Budaörsön arcok vannak. Sokkal otthonosabban érzem magam itt, mint a fővárosban. Az emberek mentalitása nagyon emlékeztet engem egy nyugati szemléletű gondolkodásra. Jobban odafigyelnek egymásra, jobban meghallgatják egymást, és ettől még izgalmasabbnak találom a várost(….)Lesznek vígjátékok, tragikomédiák, modern mesék gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, valamint zenés produkciók. Igazi népszínházat fogunk csinálni. Szeretném a budaörsieket megszólítani, azokat, akik eddig is látogatták az előadásokat, illetve azokat is, akik esetleg még nem voltak a Játékszínben. (…)A művészeti vezető Magyar Attila színművész lesz, de egyben játszani is fog a darabokban. Úgy gondolom, hogy az ő színészi minősége, illetve az, hogy itt él Budaörsön, egy ismert arcot jelent, nagyon erős bizalmi helyzetet hozott létre az irányunkban, így aztán sok, jó megítélésű, közönséget vonzó fiatal színész fog bemutatkozni a Játékszín színpadán…”
2013-ban ismét pályázatot írt ki Budaörs Város Önkormányzata, ekkor nyerte el a város bizalmát Frigyesi András rendező. Kinevezésekor azt vallotta, Budaörs színházának léte is érték, de nagyon fontos, hogy az elmúlt tizenöt év legszebb hagyományait megerősítve folyamatos értékteremtő erőként létezzen. Ennek szellemében az új igazgató az évad elején kezdeményezte, hogy a színház új nevet kapjon. 2013. szeptember 11-én, ünnepi évadnyitó társulati ülésen jelentette be, hogy az intézmény új neve: Budaörsi Latinovits Színház.
Budaörs Város Önkormányzata 2018. július 1-től a színház művészeti vezetőjét, Berzsenyi Bellaagh Ádámot nevezte ki igazgatónak.
(Forrás: Budaörsi Játékszín 1998-2008, szerk: Dr. Sződy Szilárd, Budaörsi Napló lapszámok)