„Ebben a Liliomban a főszereplő nem egy hintáslegény, hanem egy művész, azon belül is egy színész. Muskát és nem Muskátné, nem a körhinta tulajdonosa, hanem egy televíziós cégé, amelynek Körhinta a neve. (…) Ennek a Liliomnak már múltja van, komoly szakmai múltja, mondjuk azt – visszanyúlva Molnárhoz –, hogy nagy a híre. Tudják róla, hogy jó, jól csinálja azt, amit művel. Mégis kiszolgáltatott, nem önmaga ura, hanem másoktól függ. Jól szimbolizálja ezt a helyzetet az a mozdulatsor, amikor Liliom egy hatalmas konténer tetején (díszlettervező: Antal Csaba) egyensúlyoz. Liliom kitaszítottá válik, mert nem áll be a sorba, mer nemet mondani. Ez könnyen elvezethetne a mai kultúrpolitikához, de Kovalik előadásban nincsenek direkt utalások, legfeljebb áthallások.” (Balogh Gyula, Népszava)

„Egy szabad, szuverén művész története ez, akinek erős és viszonzott a szerelme, mégis a rögös úton jár, mert az öntörvényűsége, meggyőződése, személyes hite még annál is erősebb. A kussolás nem az ő világa. Sem a kimondott szó visszavonása. Emelt fővel teszi a dolgát, legjobb tudása szerint. Hitelesen. Vállalja a felelősséget, ha hibázik, és tartja magát az adott szóhoz. Nehéz terepen kell helyt állnia, pláne miután a léte értelmétől, a művészetben való érvényesülés lehetőségétől fosztják meg.” (Színházat nekünk!)

„A Budaörsi Latinovits Színház előadása nem könnyű esztétikai kaland, de ha a néző ráérez az előadás jellegzetes ritmusára, maradandó élmény éri. Kovalik érdekfeszítően töredékes, a publikumot intellektuális partnernek tekintő rendezése amellett érvel, hogy a színész, a művész a szerepeiben, az alkotásaiban él tovább. A közéleti szerepek mellőzhetők vagy lényegtelenek lesznek a pálya egésze szempontjából, hiszen a művészi ambíció, a tehetség átlépheti a politikai szekértáborok rajzolta határokat. (Szekeres Szabolcs, Kultúra.hu)

„Lehet-e szeretni egy darabot, amelyik felrúgja a hagyományos formát, időrendben sem követi az eredeti művet, és díszletében is igencsak minimalista? A válasz: lehet. Nagyon is. És nem kell hozzá más, mint elképesztően jó színészek és egy kiváló rendező. Na meg egy remek alap, például Molnár Ferenc Liliomja.”(Vidacs Éva, Index.hu)