Szeptember 19-én egy vidám hangulatú nyílt próba keretében kaphattak ízelítőt az érdeklődők a Budaörsi Latinovits Színház közelgő új bemutatójából, a Magyar Copperfieldből. A Bereményi Géza önéletrajzi ihletésű regényéből készülő előadás nem pusztán egy felnövéstörténet: a személyes drámán keresztül a 20. század második felének magyar valósága is megelevenedik, így a jelenetek mély betekintést engednek a korszak gondolkodásmódjába, szokásaiba és társadalmi viszonyaiba is. Október 10-én érkezik a Magyar Copperfield.
Jegyek az októberi és novemberi időpontokra itt válthatók!
Az előadás rendezője, Máté Gábor nem ismeretlen a budaörsi közönség számára, hiszen a nagysikerű – szintén regényadaptáció – Katharina Blum elvesztett tisztessége, majd egy kortárs dráma, a John kapcsán már találkozhattak vele a nézők. A rendezőnek, ahogyan előzőleg, ezúttal is Németh Nikolett dramaturg az alkotótársa.
„Néhány éve olvastam a regényt, és már akkor azt éreztem, hogy nagyon jó színházi alapanyag lehet a történet” – vezette fel a nyílt próbát Németh Nikolett, hozzátéve, hogy Bereményi Géza ezt kezdetben másképp gondolta. Ennek ellenére – mint megtudtuk – az író maga is lelkesen vetette bele magát a munkába, végig segítve az alkotókat a felkészülés során. Sőt, Bereményi nemcsak a háttérből figyelt, egy-egy jelenetet hozzáírt és/vagy kiegészített az eredeti szöveghez, hogy a párbeszédek még élőbbé váljanak. Mint kiderült, a nyílt próba előtt nem sokkal pedig egy igazán személyes ajándékot is adott a társulatnak: egy tengerészbabát, amit kétéves korában kapott ajándékba.
A regény az író első tizennyolc évét meséli el, a Budaörsi Latinovits Színház előadása azonban nem követi végig a könyvet. Bereményi Géza 15 évesen ugyanis olyat tett, ami lehetőséget teremtett számára, hogy kilépjen abba az életbe, amelyet azóta is él. Az alkotók ezt a fordulópontot a történet természetes lezárásának tekintették, így a darabot ezzel az izgalmas momentummal zárják.
A Magyar Copperfield története azok számára is ismerős lehet, akik nem olvasták a regényt: Bereményi Géza ugyanis korábbi munkáiban is vissza-visszatért az utóbb megírt emlékekhez, így az Eldorádó és a Megáll az idő is hordozza ennek az időszaknak a szellemiségét. Ráadásul ez nem pusztán visszaemlékezés: azzal, hogy Bereményi újra és újra leírja az emlékeit, azok vele együtt maguk is formálódnak, így több síkon is értelmezhetők. Különleges perspektíva, hogy az író felnőttfejjel hogyan néz vissza a gyerekkori énjére, és hogyan fejti meg a mából a helyzeteket és saját magát. Ez különösen azoknál a jeleneteknél szembetűnő, ahol az író maga egészítette ki párbeszédekkel a történetet.
„Sajnos voltak olyan részek, amiket ki kellett hagynunk az anyag hossza vagy a jelenet jellege miatt. Az első feladatunk az volt, hogy azonosítsuk azokat a részeket, amelyekre szükségünk van, és amelyekkel koherens, érthető és izgalmas történetet tudunk felrakni a színpadra” – avatott be az alkotói folyamatba Németh Nikolett. „Azt a lelki folyamatot szerettük volna a nézők számára világossá tenni, amin ez a gyerek keresztülment, ehhez a narrációt hívtuk segítségül” – mondta a koncepcióról, hozzátéve, hogy azt a személyességet, ami a regényben megjelenik, mindenképpen meg akarták tartani. „Ez valóban egy vallomás.”
Máté Gábor elmondta, Bereményi Géza ragaszkodott hozzá, hogy az előadás műfaját is megjelöljék, így lett belőle dokumentumjáték. Ugyanis, ahogyan az író fogalmaz: ami itt elhangzik, abból minden szó igaz.
A Magyar Copperfield másik központi motívuma az identitáskeresés. Bereményi Gézának ugyanis élete első tizennyolc évében három vezetékneve is volt, és mindig meg kellett felelnie valamilyen normának, külső elvárásnak. Németh Nikolett elmondta, hogy a szerzőben ezt az identitásválságot nemcsak a neve idézte elő, hanem az is, hogy egész életében „valamilyennek” kellett lennie, és az, ahogyan a környezete gondolkodott róla, csak részben találkozott azzal, amilyen valójában volt.
„Bár a történet nagyon is alkalmas arra, hogy színpadi mű legyen belőle, az adaptáció elkészítése során akadtak nehézségek, például a párbeszédek hiánya” – vette át dramaturgjától a szót Máté Gábor, kiemelve, hogy a legnagyobb feladatuk az volt, hogy a kevés interakciót tartalmazó képeket drámai folyamatokká alakítsák. Ennek érdekében több irányt is kipróbáltak. „Az első résznek például volt olyan változata is, amelyben egy ponton a többi szereplő is narrál, mintha ő lenne Géza, azonban úgy láttuk, hogy ez zavart okozott volna” – mondta a rendező.
Az alkotók elmondták, milyen nagy segítséget jelentett számukra, hogy már a kezdetektől tudták, Juhász Vince játssza majd Géza szerepét, így a jelenetek megírásakor az ő karakterére és játékára építhettek.
A történet keretét Khell Zsolt mozibelső-díszlete adja, amely úgy helyezkedik el a térben, mintha a Budaörsi Latinovits Színház nézőterének meghosszabbítása lenne. A széksorok azonban az ’50-es, 60-as éveket idézik, a hátsó falon kifeszített mozivásznon megjelenő vetítések pedig kiegészítik majd a látottakat. A különleges látványvilágot Szűcs Edit jelmezei teszik majd teljessé.
A nyílt próba második felében három jelenetet láthattak a nézők. Először rögtön a nyitókép utáni emlék öltött formát, amelyben a közönség megismerhette Gézát és a nagymamáját, és megtudhatta azt is, hogy ki az a „Lulika”.
A második kép egy hétköznapi szokást elevenít fel: Géza locsolkodni megy Vitokkal. A jelenet aztán egy kevésbé kellemes emlékbe csúszik át, ugyanis amikor a Szépasszony megkérdezi a nevét, a férje meglepődve kérdez vissza, hogy miért Vetró, amikor ő a Bereményiék fia. Végül egy másfajta nézőpontot és kapcsolatot láthattak a nézők a harmadik jelenetben, amikor Gézához megérkezett az apja.
A Magyar Copperfield bemutatóját október 10-én tartják a Budaörsi Latinovits Színházban. A Gézát játszó Juhász Vince partnerei Takács Katalin, Kaszás Gergő, Bohoczki Sára, Ilyés Róbert, Fröhlich Kristóf, Chován Gábor, Böröndi Bence, Sas Zoltán és Hartai Petra lesznek.