Március 7-én tartjuk legújabb nagyszínpadi előadásunk, az Ivánka bácsi premierjét! Keresztes Tamás Csehov-rendezésének címszereplője Alföldi Róbert, partnerei Mertz Tibor, Hartai Petra, Bartos Ági, Nagypál Gábor, Böröndi Bence, Takács Katalin, valamint a budaörsi színházban először játszó Kiss Mari.
Az Ivánka bácsit Keresztes Tamás rendezésében láthatja a közönség, aki Enyedi Éva dramaturggal közösen adaptálta a művet a budaörsi színpadra. A különös helyszínt teremtő díszletet Horesnyi Balázs, a csehovi világot modern formavilággal ötvöző jelmezeket pedig Kovács Andrea tervezte.
Csehov Ványa bácsija a szerző egyik legismertebb, és számtalan formában feldolgozott műve. Ő maga is egy korábbi darabját, a Manót írta újra, mert nem volt megelégedve annak színpadi megvalósulásával. A Művész Színház 1890-es Ványa bácsi bemutatója azonban meghozta a sikert, mely azóta is töretlen. Népszerűségét többek között annak is köszönheti, hogy figurái, a problémáik, viszonyaik minden korban ismerősnek hatnak.
Keresztes Tamás, akinek ez az első rendezése a Budaörsi Latinovits Színházban, Makkai Imre fordításában találta meg azt, ami számára leginkább megidézte a „csehoviságot”. Erről még az olvasópróbán mesélt a társulatnak:
„Többféle fordítást is elolvastunk – köztük egy nyersfordítást is –, hogy elkészítsük a számunkra legjobb szövegváltozatot. A Makkai-féle fordítás tetszett eleinte legjobban, mert lírai, szellős, a mondatok jólesően ismerősen csengtek, ugyanakkor egy idő után úgy éreztük, hogy a túlságosan irodalmi fogalmazás megterheli a szöveget, bele van kódolva a bánat, és egy mélyről jövő, öröklött tragédia. Ezzel szemben a nyersfordítás azt sugallja, hogy Csehov lírája sokkal fénylőbb, élesebb, kristályosabb, olykor vulgaritástól sem mentes” – mondta az olvasópróbán Keresztes Tamás. „Csehov vagányabb volt és kevésbé szemérmes, mint ahogyan azt Makkaitól örököltük.”
Gorkij lírai komédiának nevezte Csehov darabját. Kosztolányi a következőképp fogalmazott:
“Egyes drámaírók az élet izgalmas történeteit akarják papírra vetni és unalmasak, ő ellenben mindig a fojtó unalmat rajzolgatja, és mulatságos.” Csehov egyik levelében ezt olvashatjuk: „Olyan darabot kell írni, amelyben az emberek jönnek-mennek, ebédelnek, az időről beszélgetnek, kártyáznak. Legyen a színpadon is minden éppolyan bonyolult és egyúttal minden olyan egyszerű, mint az életben. Az emberek ebédelnek csak ebédelnek, de ugyanakkor alapozódik meg a boldogságuk, vagy zúzódik össze az életük.”
A rendező koncepciójában nem szakad el gyökeresen az eddigi Csehov-értelmezésektől, mégis egyedi úton, az alkotókkal együtt, sajátságos világot teremtve igyekszik eljutni a „lényegig”, az életig, melyben tragédia és komédia egyszerre van jelen. A figurák, mintha utolsó hírnökei lennének egy valaha volt földi létezésnek, azonban viselkedésük, gondolataik, érzéseik ismerősek lesznek mindenki számára.
„A küzdelem csupa kedély, minden figura szenvedélyesen, intenzíven harcol a vágya eléréséért, mi pedig hol mély együttérzéssel, hol kaján kívülállóként, objektív szemlélőként figyeljük igyekezetüket. A nézőpontváltások állandó humorforrásként szolgálnak.” – mondta Keresztes Tamás a próbafolyamat kezdetekor.