/ az előadásról:
Az előadást angolul és magyarul feliratozzuk. / The performance is surtitled in English and Hungarian.
Spiti Tis Theatre Company (Görögország)
Lela&Lela
(English below)
Egy excentrikus nő különös álláshirdetése és egy kiszámíthatatlan interjú után egy látszólag ártatlan fiatal lány elkezdi űzni a „szakmát”… Lelaként.
A függőség és elidegenedés határán mozgó emberi viszonyokban a szerepek felcserélődnek, és a megtévesztés válik az egyetlen igazsággá.
Lela és Lela ezután belépnek az élet és a létezés végtelen játékába.
„Két nő, két külön világ. Az identitás és önazonosság kérdésében teljesen eltérő nézőpontot képviselnek. A sors hatalmi játszmái szembeállítják őket – ez egyszerre fájdalmas és szórakoztató –, miközben a függőség, az identitások levetkőzése és az elidegenedés kérdéseit feszegetik egészen a szabályok felborulásáig. Kis szobájukban a természet, az idő és az egész univerzum sűrűsödik össze. Ez a kis tér válik színpadukká – a szórakozás, a leépülés, az ellentét és a teljes azonosulás helyszínévé. Játékkal töltik ki életük rövid és felfoghatatlan hiányát: egy játékot, amely halálig tart.” – Andreas Staikos
A strange job advertisement by an eccentric woman and a volatile interview lead to the hiring of a seemingly innocent young girl to practice the profession… of Lela.
Within relationships that verge on dependence and alienation, roles are reversed and deception emerges as the only truth.
Lela and Lela then enter the endless game of life and existence.
”Two women, two different worlds. Contrasting points of departure in an endless search for identity and selfhood. Fate brings them face to face in an equally endless game of power – painful and entertaining at once – that touches upon dependence, the shedding of identities, and alienation, until the rules of the game are reversed.
In their small room, they have contained nature, time, and the entire universe. Their small room is their stage – the stage of amusement, decay, opposition, and complete
identification. They fill with play the brief and incomprehensible void of their lives: a game played to the death.” – Andreas Staikos
