/ az előadásról
Christopher Boone semmiképpen sem egy átlagos tizenöt éves. Ha találkoznánk vele, valószínűleg azt gondolnánk, hogy egyáltalán nem normális. Hiszen milyen normális gyerek tudja fejből a prímszámokat 7507-ig, tesz emelt szintű vizsgát matekból úgy, hogy közben kisegítő iskolába jár, és milyen normális gyerek hurcol a zsebében mindenhová egy patkányt vagy veri a fejét a földhöz, ha túl sok inger éri egyszerre?
Itt van még néhány Christopher viselkedési problémái közül:
- Sokáig nem szól az emberekhez.*
- Nem szereti, ha hozzáérnek.
- Visít, ha dühös vagy zavart.
- Nem szeret nagyon kis helyeken együtt lenni másokkal.
- Nem szereti a sárga vagy barna dolgokat és nem hajlandó megérinteni a sárga vagy barna dolgokat.
- Nem mosolyog.
- Megüt másokat.
Ez nem egy átlagos történet, hiszen Christopher a hőse. A küldetése pedig kinyomozni, hogy ki ölte meg hidegvérrel Wellingtont, a szomszéd kutyáját. Izgalmas kihívás ez egy olyan fiúnak, aki egyedül még nem járt sehol, csak az utcában, ahol lakik.
Mark Haddon angol író díjnyertes regényéből – ami egyszerre szól fiataloknak és felnőtteknek is – Simon Stephens készített színpadi adaptációt a londoni National Theatre számára. A történet különlegessége, hogy főhőse valószínűleg autizmus spektrumzavarral él, és mivel a történetet ő meséli el (nem pedig valaki más írja le őt), vele együtt élhetjük át, milyen különbözni az átlagostól, kívülállónak lenni, és milyen egy meglepő és leleplező szemszögből látni a világot.
_________________________________________
*Christopher egyszer öt hétig nem szólt senkihez.
***
Az előadás a Budaörsi Latinovits Színház színházi nevelési programjának része, ezért drámapedagógiai foglalkozás is tartozik hozzá.
A Színdarab a WARNER BROS. ENTERTAINMENT különleges engedélye alapján, a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre.
