Hanif Kureishi

Vénusz

Maurice: Bálint András
Jessie: László Lili
Ian: Gyabronka József
Valerie: Takács Katalin
Angyal: Brasch Bence

dramaturg Török Tamara
díszlettervező Cziegler Balázs
jelmeztervező Szakács Györgyi
a rendező munkatársa Őri Rózsa
rendező Deák Krisztina

A Budaörsi Latinovits Színház és az Orlai Produkciós Iroda közös előadása.

Történetünk testről és lélekről szól, színészekről és civilekről (a színészek hívják így a nem-színészeket), színházról és hírnévről – továbbá magáról az életről, ami, mint tudjuk, szexuális érintkezés útján terjedő, gyógyíthatatlan, halálos nyavalya. De, még mielőtt kórlapunk végére pont kerülne, az élet számtalan érdekességet terít elénk. Ilyen például a szerelem – és ilyen az öregedés is; de talán az a legérdekesebb, hogy utóbbi olykor nem vet gátat előbbi elé.

Főhősünk – egye fene, nevezzük így – egy testben öreg, lélekben örökifjú színész, akihez egy szép napon beállít egy testben fiatal, lélekben kissé agyonstrapált lány; és, ahogy az ilyenkor lenni szokott, azonnal minden a feje tetejére áll. A színészt megszédíti a szerelem – és egy-két, ezzel összefüggésben leadott ökölcsapás; a lányt megszédíti a hírnév és a csillogás esélye; vagyis adva lenne minden a totális és visszavonhatatlan katasztrófához – de ez nem egy ilyen történet…

Ahhoz túl szelíd, túl bölcs, és, főként, túl önironikus. Olyan, mint a színház és a színészek – legalábbis amilyennek látni szeretnék magukat; és olyan, mint maga az élet, illetve az életnek lennie illene.

Azért persze az sem véletlen, hogy a címében minden antik istenek legfélelmetesebbikét idézi meg, akihez képest Mars, a hadisten egy kisfiú a homokozóból, Jupiter, a főisten, legfeljebb regionális középvezető, a bölcs Minerva pedig buta liba: ő az, aki nélkül így-úgy ellennénk, sőt, talán nyugodtabban is élnénk, csak magunk sem tudnánk, hogy minek. A neve Vénusz.

 

bemutató 2019. február 16.

helyszín Színházterem

Az előadás hossza 110 perc egyben.

 

Vénusz története elgondolkodtatja a nézőt arról, mi is a szeretet, milyen kicsi a határ a szerelem és a szeretet között, és mennyire fontos meghallgatni, odafigyelni a másik emberre. A komoly mondanivaló ellenére fergeteges humora van az előadásnak, és a színház a színházban jelenetek során, melyben az idős színészek túlzásokkal teli próbáját láthatjuk, Takács Kati, Bálint András és Gyabronka József mindhárman sziporkáznak. László Lili, mint vidéki, „tanulatlan” kislány érkezik meg a történetbe, és bár stílusa a végén is nyers marad, érett fiatal nőként hagyja el a színpadot.

Vénusz, kétszer – Deszkavízió

A Vénusszal nem lehet mellényúlni. És a bemutató is ezt igazolta. A csaknem kétórás darab tiszta játékidőben épp egy filmnyit tesz ki, és el is lehet hinni neki, hogy vígjáték, pedig épp elég konfliktus és borús fordulat akad benne. Mégis mennyivel hitelesebb a mostanában feltünedező vérbő fekete komédiáknál.

Fellobbanás – olvassbele.com

A darab másik színészbarát ajánlata: a szerepekbe való ki- és belépések játéka. Ezt minden színész szereti, hálás és látványos dolog, és most nagyon jó színészek jöttek össze, akik élvezettel brillíroznak. 

Vénusz – színészek remeklése – SZÍNHÁZ blog

Ez a Deák Krisztina rendezte egyfelvonásos Vénusz magáról a nagybetűs életről szól, minden van benne, ami egy kellemes, tartalmas estéhez kell: magas fokú színészi játék, hétköznapi, bárkivel, bármikor és bárhol megeshető történet, ami teli van ismerős emberi érzéssel, így gyarlósággal, hiúsággal, önzéssel, nemzedéki ellentéttel.

Hanif Kureishi: Vénusz – Petővári Ágnes színikritikái