Martha Spolarics Andrea
Mark Rába Roland m.v.
Laura Kurta Niké m.v.
Magda Bohoczki Sára
Laurenz Fröhlich Kristóf
Gustav Chován Gábor
Lora Hartai Petra
Karl Fehér László m.v.
Linda Koós Boglárka
Rudolf Sas Zoltán
Max Böröndi Bence
Matthias Rákos Olivér m.v.
Gabriel Juhász Vince
Rosa Szőts Orsi
Valamint GÉMES GRÉTA
A szerző engedélyét a henschel SCHAUSPIEL (Berlin) és a Hofra Kft. (www.hofra.hu) közvetítette.
bemutató 2024. december 21.
helyszín Színházterem
Az előadás hossza 110 perc 1 szünettel.
Az előadást 16 éves kortól ajánljuk.
„Mindaz, mit ember lát – nem más, csak látszat,
forma csupán – ám a lényegből semmit se láthat.
E képek értelmét megérteni ne is próbáld –
ülj félre nyugodtan és idd ki boroskupádat.”
Omar Hajjám, perzsa költő
Fiatal nők, fesztiváligazgató, prostituált, multis menedzserek, bankárok, megcsalt és csalfa férjek és feleségek. Összesen tizennégy hétköznapi ember – és az első jelenettől az utolsóig pocsolya részegek.
Ebben a gátlásoktól mentes állapotban abszurd, szélsőséges helyzetekbe kerülnek és olyan kérdésekre kell választ adniuk, amiket még soha nem tettek fel maguknak.
„Tudok szeretni? Miért élek? Hogyan ne hazudjak? Van élet a halál után? Miért mondják, hogy a macska ölte meg az anyámat? Anyám él!”
Vannak ugyan emberi jogaink, toleranciánk, demokráciánk, szociális intézményeink – mondja Viripajev –, de hiszünk-e egyáltalán valamiben, tudunk-e szeretni mást is vagy csak önmagunkat?
Ivan Viripajev kortárs drámaíró és rendező az orosz Oxigén művészeti mozgalom elindítója, aki a nyers valóságot írja meg költői nyelven, ismerős figurákat humorban gazdag helyzetekbe helyezve. A Részegek az egyik legnépszerűbb műve, amit számos nyelvre lefordítottak és játszanak szerte a világon.
aktuális előadások
Fehér Balázs Benő rendező stratégiája a tükrözés. Az elmondott szöveg a színészek mozdulataiban tükröződik vissza, és ezek az egymásra folyamatosan reflektáló rétegek teremtik meg az előadás sajátos közegét. Az előadásban a részeg ember kontrollvesztett dülöngélése különös tánccá stilizálódik (koreográfus: Csuzi Márton), amely az elesés/felkelés/egymásba kapaszkodás variálódó mozdulatsoraiból áll össze. (Iványi-Szabó Rita, Revizor Online)
„A budaörsi Részegekben a mocsokban fekvő ember egyre inkább felemelkedik. Ki tudja mondani, hogy szeretetre vágyik, amit még sohasem kapott meg az életben, és az előadás vége felé kiderül az is, hogy mindenki egyfajta saját megváltóra vár. Istent és az élet értelmét keresi nagyüzemben mindenki, és ahogy egykoron a sámánoknak a transzra, a mai embernek ugyanúgy elvarázsoló vivőanyagra van szüksége ahhoz, hogy esélye legyen a feltett kérdésekre válaszokat találni. Ilyen könnyen elérhető, a célnak megfelelő anyag az alkohol.” (Kutszegi Csaba, Kútszéli stílus)
„Fehér Balázs Benő rendezése olyan elemi erővel és zsigeri szenvedéllyel érkezett meg a színpadra, hogy számomra azonnal dobogós is lett azon előadások sorában, amiket azért nézek, mert kinyitnak bennem egy elvezető szelepet. Úgy álltam fel a végén a székemből, hogy letettem egy láthatatlan terhet, kiszakadt a lelkemből egy fájdalom, megkönnyebbültem. Fehér Balázs Benőtől eddig ez a legmélyebb, legkomplexebb rendezés, amit láttam. Beletalált a szívem közepébe ezzel a történettel, és ahogyan színpadra varázsolta azt.” (Sáhó Barnabás, Színházat nekünk)
„Fehér Balázs Benő rendezése pedig készpénznek veszi ezt a romantizáló nézőpontot a részegséggel kapcsolatban. Persze ott van az is, hogy ez az állapot besároz – szó szerint –, hiszen a színpad közepén egy hatalmas sártócsában csúszkálnak és fetrengenek a szereplők, és a darab végére mindenki szép ruhája tiszta sár és mocsok lesz. Nem tesz viszont egyetlen kérdőjelet sem a dráma állításai mellé.” (Csatádi Gábor, Pótszékfoglaló)
