Hubay Miklós

Ők tudják, mi a szerelem

Hector Berlioz Mécs Károly
Estella, Berlioz szerelme Almási Éva
Charlotte, Estella lánya Kovács Vanda
Adolphe, Estella veje, ügyvéd Szegezdi Róbert
Szobalány Páder Petra
Loulou, az unoka Mezei Réka Léda
Ezredkürtös Csillag Botond

dramaturg Kovács Kristóf
díszlettervező Zöldy Z Gergely
jelmeztervező Rományi Nóra
világítás Sokorai Attila
zeneszerző Monori András
a rendező munkatársa Juhász Gabriella
súgó Mészáros Csilla
rendező Frigyesi András

„Eltiltana a reménytől, hogy azt szerethessem, akit szeretek? Itt és most, a romantika földjén, a romantika évszázadában? Dacára annak, hogy az én zenémből tanulta a szabadságot ön is uram, de csak játszani tudja, hisz lélekben örökre rabszolga maradt! Kinek van joga azt mondani nekem, aki lélekben szabad vagyok, hogy játsszam a normálist?… Nem, jó uram, nincsen énnekem sem időm, sem pénzem arra, hogy normális legyek, kedvem pedig végképp egy jottányi sem akad.”

Lyon, 1864. szeptember vége. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, és Hector Berlioz, a zeneszerző 48 év után fölkeresi ifjúkori szerelmét, Estellát. Ő már nagymama, Berlioz sem fiatal már, a haja ősz, a hangulata borongós, csak a zsebe korog fiatalosan. Ez az a találkozás, amikor minden, és mindennek az ellenkezője megtörténhet: utóbbi meg is történik. A múlt megelevenedik, a jelen megdermed, a jövő pedig… A többi az előadásban.

Szerelmesnek lenni jó: a szívben sistergő tüzes istennyilák kerülgetik egymást, s a két fül között, ott, ahol a gondolat honol, tarka lepkék kelnek szárnyra. Csakhogy – teszik hozzá a bölcsek – oly érzemény a szerelem, amely gyakorta balul üt ki, hamvába hal, maguk alá temetik egyre döngőbb léptű érvek. Vagyis – summázzák a még bölcsebbek – csak léha ifjaknak való, náluk még beforr a lelki ebcsont, az öregek meg üljenek csak szépen az emlékeiken, azokat dédelgessék… A többi az előadásban.

Hubay megindítóan fogalmazza meg mai hiányérzetünket a tiszta érzelemről. A valóság: a könnyen megszerezhető, felületes érzelmek kultusza rohanó világunkban. A szenvedély anakronisztikusan hat. Az idősebbek szenvedélye pedig öregotthonok falai közé taszított jelenség, amelyről a társadalom nem óhajt tudomást szerezni. Az igazság: mindannyian igazi értékekre, mély érzelmekre vágyunk. Estella kék szalagját mindannyian szívesen találnánk meg fiatal vágyaink kézzelfogható emlékeként. Lehet-e ma még tiszta szerelemmel egy életen át szeretni?… A többi az előadásban.

 

bemutató 2015. január 31.

helyszín Színházterem

Az előadás hossza 80 perc szünet nélkül.