Thomas Middleton - William Rowley

Maskarák

De Flores, bizalmi ember Vermandero házánál ILYÉS RÓBERT
Beatrice, Vermandero lánya BOHOCZKI SÁRA
Alsemero, utazó valenciai nemesúr ÓDOR KRISTÓF
Alibius, az alicantei elmegyógyintézet tulajdonos-igazgatója DIÓSSI GÁBOR m.v.
Isabella, Alibius felesége SPOLARICS ANDREA
Lollio, Alibius jobbkeze BÖRÖNDI BENCE
Antonio, nemesúr Vermandero kíséretében és álápolt Alibius intézményében MÁRKUS SÁNDOR m.v.
Franciscus, nemesúr Vermandero kíséretében és álápolt Alibius intézményében CHOVÁN GÁBOR
Vermandero, Alicante kormányzója BREGYÁN PÉTER
Tomaso Piracquo BÁN BÁLINT m.v.
Alonso Piracquo, Beatrice jegyese SÁGI ÁDÁM m.v.
Diaphanta, Beatrice komornája PÁDER PETRA
Jasperino, Alsemero útitársa MIKLÓS MARCELL m.v.
őrültek, bolondok, épelméjűek CSERNÁK NORBERT, HÁBER KRISZTIÁN, KOCSIS ZSÓFIA, MOLNÁR EVELIN, MOLNÁR ZSÓFIA, OLÁH DÓRA, VARGA KRISZTIÁN, BÍRÓNÉ HORVÁTH GABRIELLA, DEMÉNY BEÁTA, MOTYOVSZKI SÁNDOR

dramaturg Kovács Kristóf
díszlettervező Sokorai Attila
jelmeztervező Pető Kata
zeneszerző Monori András
koreográfus Hámor József
a rendező munkatársa Barnet Mónika
súgó Mészáros Csilla
rendező Berzsenyi Bellaagh Ádám

Kegyetlen vágy, vér és fondorlat, fájdalom, szerelem, bűn és halál.

Beatrice, Vermandero szépséges leánya éppen az esküvőjére készül, amikor váratlanul megismerkedik Alsemeróval. Egymásba szeretnek, de boldogságuk útjában áll Alonso, Beatrice jegyese. Kapóra jön hát a hölgy kegyeit leső De Flores, aki rémisztő jelenség, viszont szívesen elteszi láb alól a vőlegényt. Cserébe azonban nem másra támaszt határozott igényt, mint…

Mindeközben a nem messzi elmegyógyintézet igazgatója, Alibius doktor szörnyű féltékenységében elzárja a külvilág elől feleségét, Isabellát, így Antonio és Franciscus, akik őrülten szerelmesek az asszonyba, kénytelenek…
És ez még csak a kezdet.
E reneszánsz tragikomédia két Shakespeare-kortárs szerzője – Middleton és Rowley – nem kegyelmez sem szenvedélyes hőseinek, sem nekünk.

 

bemutató 2016. november 19.

helyszín Színházterem

Az előadás hossza 150 perc 1 szünettel.

 

A Maskarák  (The Changelling) rendezője, Berzsenyi Bellaagh Ádám, elgondolkodtató és kreatív előadást hozott létre. Az előadásban mindennek pontosan meghatározott helye és ideje van, a játék koherens és félelmetesen egy irányba mutat, egyetlen kérdést tesz fel: az őrült világ a színpadot kettéválasztó fémkeret melyik oldalán helyezkedik is el, hátul ahonnan előjönnek a színészek, vagy előtte, ahol ugyanúgy játszanak az őrülteket ellátó intézmény lakói és az intézményen kívül őrjöngő normális emberek.

Őrjítő, halálos szerelem – prae.hu

A rendező főként a cselekmény- és a jellemváltozás fordulataira alapoz, amihez egyfajta melankolikus, borongós pasztell-romantikus atmoszférát teremt – főként a díszlet, jelmez és a világítás, valamint a szereplők térben történő elhelyezése segítségével, szándékosan kevés akcióval, sokszor viszonylag statikus vagy jelzésszerű mozgással – gondolok itt például arra, hogy a két főszereplő színpadi halála nem hörgések, rángások, fetrengések közepette zajlik le, hanem érzelmileg nyugalmi állapotban, szinte állóképek sorozataként. Nem eljátsszák, hanem bemutatják a halált. Ez a visszafogottság, szemérmesség megnyitja a nézői fantáziát.

A szépség (és) a szörnyeteg – Revizor