Szigligeti Ede • Vecsei H. Miklós • Kovács Adrián

Liliomfi

Társadalmi Zenebona, mely esik: Őrső-n, az Úrnak 1848. esztendejében, 56-ban

Kamilla, koros fiatalasszony Spolarics Andrea
Szilvai Tódor, magát többre tartó egyetemi bárki Ilyés Róbert
Id. Schwartz Adolf Bregyán Péter
Mariska, Szilvai gyámlánya, Kamilla neveltje Waskovics Andrea m.v.
Erzsi, Kányai lánya Rujder Vivien m.v.
Liliomfi, teátrista Szabó Sebestyén László m.v.
Szellemfi, segédteátrista Böröndi Bence
Ifj. Schwartz Adolfka, bécsi nemes Lestyán Attila m.v. / Patkós Márton m.v.
Kányai, fogadós Gyöngyösi Zoltán m.v.
Gyuri, pincér Figeczky Bence m.v.
Sz. Ede, törzsvendég Dóra Béla m.v.

Zenészek: Babay Béla, Balázs Tamás, Tabányi Tibor / Kardos László

dramaturg Vecsei H. Miklós
átdolgozó Vecsei H. Miklós, Ifj. Vidnyánszky Attila
zeneszerző Kovács Adrián
a rendező munkatársa Juhász Gabriella
rendező Ifj. Vidnyánszky Attila

Szigligeti Ede az 1848/49-es forradalom leverése utáni megfáradt, csalódott hangulatban mindössze két délután alatt írta meg a magyar drámairodalom legtöbbet játszott komédiáját. Közel két évszázada ad reményt és erőt „e rút világban” Liliomfi és Mariska minden ukázt felülíró szerelme, Szellemfi játékkedve és a teátristák fantáziája. A színház e varázsos légköre Szigligetit is rabul ejtette, hiszen Petőfihez és Aranyhoz hasonlóan, maga is vándorszínésznek állt. A Makk Károly rendezte, évtizedek alatt kultfilmmé avanzsált változathoz hasonlóan, a Budaörsi Latinovits Színház előadása sem hagyja el az eredeti mű báját, s nevetésből nevetésbe ejtve ébreszt rá minket a játék, a barátság és a szerelem fontosságára a szürke hétköznapokban.

Szilvai professzor sok év után jön el Örsőre, hogy Kamilla kisasszonynál neveltetett gyámlányát, Mariskát magával vigye Pestre és hozzáadja unokaöccséhez, Gyulához. Mariska azonban egy Liliomfi nevű vándorszínésszel esett szerelembe, aki megesküszik neki, hogy a világ végére is követni fogja. Így keverednek el Baladonyra, Kányai fogadójába, ahol egy régi hitelező, egy felbőszült apa, egy bécsi kérő és ki tudja még kik várják őket, mert itt senki és semmi nem az ami, míg ki nem derül, hogy Liliomfi maga…

 

bemutató 2015. november 28.

helyszín Színházterem

Az előadás hossza 150 perc 1 szünettel.

 
 

 

Világít a budaörsi Liliomfi előadásból a tehetség messzire. Vibrál.
Mindenhonnan hallottam, hogy nemcsak remek színész, hanem kiváló rendező is lett ifj. Vidnyánszky Attila. A budaörsi Latinovits Színházban szűk másfél éve műsoron tartott Liliomfit pláne dicsérték, kultikus híre kelt az utóbbi időben. Ideje volt hát megnézni, és meggyőződni vagy arról, vagy az ellenkezőjéről. Ahogy a látvány és az élmény kiadja.

Az ifjú Vidnyánszky meg a többiek – Magyar Nemzet

 

Kifulladhatatlan futamok követik egymást, mintha egy nagy lélegzetvételben szeretnének mindent összefoglalni, ami a színházban hajtja őket.

Akik hisznek a színházban – 7óra7

 

Pörgős, vidám és optimista ez a Liliomfi; a darab is jól végződik, a szerelmesek egymáséi lesznek, a játszó személyek pedig a legjobb úton járnak, hogy célhoz érjenek: teátristák legyenek, ha egyszer annyira akarják.

Legyetek teátristák! – Revizor

Az élettel, humorral és ötlettel teli előadás legerősebb mondatai a darab végén már Szigligeti művétől függetlenül hangzanak el. Az idősebb színészek tisztelete és példája mellett a fiatal tehetségek egyet kérnek: „Csak hagyjanak minket játszani!” Erre a szakma pedig tényleg nem mondhatna mást, csupán ezt: hajrá, így lesz!

“Csak hagyjanak minket játszani!” – válasz.hu

Egy, a Magyar Narancsban nemrég megjelent interjúban ifj. Vidnyánszky Attila azt mondta, legszívesebben vándorszínésznek állna, annyira vonzza ez az élet. Aki megnézi ezt a Liliomfit, megérezhet valamit abból az elszánt játszani akarásból, a színházteremtés iránti szenvedélyből, ami a XIX. században a vándorszínész elődök legjobbjait fűthette. És abból is, hogy ennek a fiatal színészgenerációnak tényleg elege van az előttük járók ön- és köz-sorsrontó harcaiból – inkább újraírják a játékszabályokat.

Újraírjájk – KútszéliStílus

 

előadás

olvasópróba