Samuel Beckett

Godot-ra várva

Vladimir SZÉKELY B. MIKLÓS m.v. / Chován Gábor
Estragon TÓTH JÓZSEF m.v.
Pozzo ILYÉS RÓBERT
Lucky BÖRÖNDI BENCE
G küldötte BOHOCZKI SÁRA

fordító Kolozsvári Grandpierre Emil
díszlettervező / jelmeztervező / kellék Hajdu Bence, Kolonics Kitti
smink / haj Lastyák-Domján Viktória
konzultáns Bognár Éva
a rendező munkatársa / súgó Barnet Mónika
rendező Kovács Kristóf
A szövegkönyv kidolgozásában nyújtott segítségéért köszönet illeti Radnai Annamáriát.

A Budaörsi Latinovits Színház előadása a Bethlen Téri Színházban

A világ jobb elmegyógyintézeteiben állítólag külön részleget tartanak fent azok számára, akik Beckett színművének tartalmi ismertetésébe gárgyultak bele, ezért ettől mi is eltekintenénk. Ehelyt legyen annyi elég, hogy ketten várnak egy harmadikat, akiből valamiféle ideiglenes, mindazonáltal mégiscsak megváltás sanda ígéretét sikerült kicsikarniuk – ám ez a harmadik sehogy sem akar megérkezni, viszont érkeznek helyette mások, akik bár ne érkeznének, de továbbmennek. Csak az a harmadik, az nem akar megérkezni, sehogy se. Ami várakozás és megnemérkezés között történik, azt hívják életnek: nem a legszórakoztatóbb hobbi, de megjárja. Ezzel ütik el az időt – vagy épp fordítva – hőseink is. Élnek, gondolkoznak, rájönnek és rálegyintenek, amire rájöttek, tanulnak, hogy elfelejtsék, küzdenek, harcolnak egymásért egymás ellenében, és közben fülelnek az odakintről sosem közeledő, mégis egyre hangosabban dübörgő léptek zajára.

 

bemutató 2017. június 3.

helyszín Színházterem

Az előadás hossza 140 perc egy szünettel.

 

 

Ugyan az évad utolsó bemutató előadásait a könnyedség és a lengeség szokta uralni országosan, de a Latinovitsban nem kegyelmeznek se a nézőnek se a színészeknek. Teszik mindezt azért, hogy repertoárjuk bővüljön és olyat hatást tegyenek a nézőkre, amire nem nagyon kondicionálta őket.Éppen ezért tud a budaörsi Godot-ra várva szellemileg építő jellegű lenni és emlékezetes.

Godot-ra várva Budaörsön – Budaörsi Infó

Kovács Kristóf rendező ezzel a látvánnyal igazán jól eltalálta, hogy az előadást miképpen lehet elhelyezni a jelen kor kulturális téridejében. Beckett darabja a kezei között nem marad meg a színházak vagy irodalomórák klasszikus szimbólumok által agyonnyomott világában. Az igényes misztikus filmeket kedvelő fiatalok ugyanúgy örömüket lelhetik az előadásban, mint a szimbólumokhoz szokott idősebbek.

Godot-ra várva – Két Lámpás blog

Székely B. Miklós ősöreg, szikár, a leg­­egyszerűbb gesztusokból építkező Vladimirjának és Tóth József néha esetlen, legtöbbször gyermeki bájjal működő Estragonjának kettőse még inkább a végletekkel szembesít. A két figura téblábol a térben, szenvedésük kitölti a számukra kijelölt helyet. Mégis visszatérnek másnap. Ki hagyta őket magukra? Ki tette őket erőtlenné? Erre persze sosem kaphatunk választ. De az nagyon erősen kiragyog ebből a minden felesleges gesztust mellőző, olykor-olykor felvillanó humorával még inkább megütő rendezésből, hogy a gyötrődésükkel semmiképp nincsenek egyedül.

Godot-ra várva – Magyar Narancs