Lázár Ervin

A Négyszögletű Kerek Erdő

Mikkamakka BÖRÖNDI BENCE
Vacskamati LADÁNYI JÚLIA e.h.
Bruckner Szigfrid Bregyán Péter
Ló Szerafin SPOLARICS ANDREA
Aromo BOHOCZKI SÁRA
Maminti PÁDER PETRA
Dömdödöm CHOVÁN GÁBOR
Szörnyeteg Lajos ILYÉS RÓBERT
Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon MIKLÓS MARCELL m.v.
Nagy Zoárd TÁNCZOS ADRIENN m.v.

dramaturg Kovács Kristóf
díszlettervező Módos Csaba
jelmeztervező Piróth Tímea
bábtervező Néder Janka, Néder Róbert
világítás Kehi Richárd
zeneszerző Kornél Kovács
a rendező munkatársa Széplaki Nóra
súgó Juhász Gabriella
rendező A társulat

mesejáték

A gyerekkönyveket általában felnőttek írják. Egyrészt jól van ez így: ha gyerekek írnák, tele lennének mindenféle képtelenséggel, nem győznénk kapkodni a fejünket, ahogy olvassuk őket, ráadásul alighanem a helyesírás is okozna némi sopánkodnivalót, nem is beszélve – ó, borzalom! – a külalakról. Arról pedig, hogy mit mívelnének a büdös kölkei minden gyerekkönyvek legfontosabbik részével, a tanulsággal, jobb nem is beszélni.

Másrészt viszont egyáltalán nincs ez így jól: ha belegondolunk, alig akad olyan ikonikus gyerekkönyv, aminek ne felnőttek volnának a szereplői. Legfeljebb a főszereplő gyerek itt-ott: gondoljunk csak Róbert Gidára a Micimackóból, aki jóindulatúan, bár némi szkepszissel, mint jóságos atya a lüke kölkeit, vezetgeti át az angol gentlemaneket és viktoriánus kékharisnyákat az élet forgatagán; vagy Alice-ra, Csodaországból, aki elképedve csóválja a fejét a felnőttek ostoba trükkjei láttán. A Négyszögletű Kerek Erdő lakói, ezek a félig állat-félig ember, illetve teljesen csodalények is felnőttek – kivéve talán Vacskamatit –, de ők legalább kiviselkedik. Kiviselkedik, éspedig úgy – ja, és Szörnyeteg Lajos, na, ő se igazán felnőtt, csak nagyra nőtt –, hogy olyan zabolátlanul őszinték, amilyenek csak gyerekek tudnak, illetve mernek lenni.

És, ha már ilyenek, ilyen zabolátlanok, ilyen őszinték, hát az a fontos nekik, amit mi, szép és okos felnőttek is annak tartunk, szóban legalábbis, de mintha sosem küzdenénk érte amúgy istenigazában: a szeretet, a tisztelet, az eltökéltség, hogy mindenkit a maga mércéjével mérjünk, de azzal aztán megmérjük! meg az, hogy legyen legalább annyi eszünk, amennyivel felismerhetjük, hogy ki az, aki a vesztünkre tör; és ki az, aki csak szeretne, de annyira, hogy a puszta fenekedésével is megnevettet minket.

Mert ha volna tanulsága a Négyszögletű Kerek Erdő történetének, hát ez lenne: hogy a gonosz nevetséges – és minél inkább fenekedik a gonosz, annál nevetségesebb. Ami tanulságnak, lássuk be, elég veszélyes: de szerencsére nincs tanulsága a történetnek, illetve történeteknek, ezek csak történetek, amelyek megestek – vagy majdnem megestek, ami olyan, mintha meg is estek volna. Történtetek, amelyek végén valahogy, minden különösebb hókuszpókusz, csoda, és hasonló szélhámosságok nélkül, kizárólag a józan ész segítségével, mégiscsak győz a jó, az igazság – és minden rendbe jön.

A való életben persze egyáltalán nem így van: de, sugallják, mondják, kiabálják lelkendezve a Négyszögletű Kerek Erdő lakosai – akik nem is őslakosok, bevándorlóak mind, egytől egyig, a való élet elviselhetetlenül közönséges szabályai elől menekültek ide – mi lenne, ha legalább egyszer megpróbálnánk úgy tenni, mintha így lenne?

Szent Habakukk, lehet, hogy mégiscsak van tanulsága ezeknek a történeteknek?

Simon Balázs előadásvázlata alapján rendezte: a társulat.

 

bemutató 2019. február 2.

helyszín Színházterem

Az előadást 6 éves kortól ajánljuk.

 

 

Megint egy olyan darab, amiért a fővárosiaknak érdemes kijönniük Budaörsre. Ismét bebizonyosodott, hogy a Latinovits Színházban igényes munka zajlik és a társulat nagyszerű színészekből áll. Bár a már-már klasszikus “A Négyszögletű kerek erdő” hálás alkotás, mert jó arányban van meg benne a szórakoztatás és az erkölcsi tartalom, s nem nehéz belőle érdekes előadást csinálni, azonban új színt hozni a korábbiakhoz képest csak a színházcsináló kiválóságok tudnak.

Zordonbordon, aki pomogácsokal fenyegeti az erdő lakóit – ismerős? – Budaörsi Napló

 

 

előadás